700. A SZERETET másik neve IDŐ / Die LIEBE hat auch den Name ZEIT

Ajándék-képpen hoztam Nektek egy történetet :)
Als Geschenk habe ich euch eine Geschichte gebracht (meine Übersetzung, hoffentlich könnt ihr davon etwas verstehen :))

A padlás félhomályában a magas, hajlott hátú öregember még jobban meggörnyedve igyekezett odajutni a felhalmozott dobozokhoz az egyik padlásablak mellett. A pókhálókat félresöpörve leemelte a felső dobozt, s a fény felé tartva egyik fényképalbumot a másik után szedegette ki belőle. Valaha csillogó, most már megfakult tekintete vágyakozva várta, hogy megláthassa azt, akiért feljött ide.
Úgy indult az egész, hogy emlékeiből előbukkant élete nagy szerelme, s tudta, hogy ezekben az albumokban találhat fényképet róla. Csendben, türelmesen lapozgatott, s pár pillanat múlva már el is süllyedt az emlékek tengerében. Világának forgása nem állt meg felesége elvesztésével, de a múlt emléke sokkal élőbb volt lelkében, mint a jelen magányossága.
Ahogy félretette az egyik poros albumot, előkerült valami, ami rég felnőtt fia gyermekkori naplójának tűnt. Nem emlékezett, hogy valaha is járt volna a kezében, vagy hogy tudomása lett volna arról, hogy kisfia naplót vezet. "Minek őrizgette Elisabeth mindig a gyerekek régi lomjait?" morfondírozott, ősz fejét csóválva. Felnyitva a megsárgult lapokat, egy rövid mondatra esett a tekintete, ami önkéntelen mosolyra késztette. A szeme csillogása is visszatért egy percre, ahogy a szívét megérintő kedves szavakat olvasta. Hallotta a kisfiú hangját, aki túl gyorsan nőtt fel ebben a házban, és akinek a hangja az évek során teljesen elhalkult az emlékezetében. A padlás teljes csöndje és a tiszta lelkű hét éves kisfiú szavainak varázsa élete egy elfeledett korszakába repítette vissza az öregembert.
Újra belenyúlt a dobozba, és ugyanarra az évre szóló saját régi üzleti naplóját vette ki belőle. Leült egy ócska asztal mellé az ablak alá, és egymás mellé tette a két naplót. Az övé bőrkötésű volt, a neve aranyozott betűkkel belevésve. A fiáé gyűrött, kopott volt, alig látszott már rajta a Jimmy felirat. Öreg ujjaival végigsimított a betűkön, mintha újra tisztán láthatóvá akarná tenni az idő és a használat során megkopott nevet.

Kinyitotta saját naplóját, s tekintete egy mondatra esett, ami egyedül állt az egyik lapon. Önnön gondos kezeírásával ezek a szavak álltak az oldalon: "Az egész napot elvesztegettem Jimmyvel való horgászatra. Nem fogtunk semmit." Nagyot sóhajtott, majd remegő kézzel megkereste Jimmy naplójában ugyanazt a napot, június 4-ét. Erősen megnyomott, még tétova, nagy betűkkel ez volt odaírva: "Apával horgászni voltunk. Életem legszebb napja!"

Lance Wubbles: A SZERETET másik neve IDŐ (forrás: internet)

********************

Ne felejtkezzünk el a Karácsony lényegéről: Isten saját magát ajándékozta nekünk Fiában. Adjunk mi is igazi értékes ajándékot szeretteinknek - pl. igazi rájuk figyelést, örömmel velük töltött időt! Boldog Karácsonyt kívánok!

In der Halbdunkelheit der Dachkammer hat der alte, krümmende Mann versucht, zu den gesammelten Kartons zu kommen, die neben einem Dachfenster gestanden sind. Er hat die Spinnengeweben beiseite gekehrt, und er hat das oberste Karton zu ihm genommen. Er hat davon mehrere Fotoeinklebebücher rausgenommen. Sein früher glitzernder, heute schon verblaßter Aufblick hat sehnsuchtsvoll darauf gewartet, sie, zu sehen, für wem er hochgekommen ist.
Alles ist damit begonnen, daß von seinem Erinnerungen seine größte Liebe vorgekommen ist, und er ist hochgekommen, weil es gewußt hat, hier, in diesen Alben über ihr Fotos finden kann. Er hat im Stille, ruhig und geduldig geblättert, und in einigen Minuten ist er schon im Meer seinen Erinnerungen versunken. Wann seine Frau gestorben ist, ist die Welt nicht gestoppt, aber die Vergangenheit war in seiner Seele viel mehr lebendiger, als die Einsamkeit der Gegenwart.
Unter einem Foto-Album ist ein Heft zum Vorschein gekommen, es scheinte das Kindheitstagebuch von seines Sohnes zu sein. Er hat es nie gesehen, sogar darüber gar nicht gewußt, daß sein Sohn ein Tagebuch schreibt. "Warum hat Elisabeth alle alte Rumpels behalten?" hat er von sich gefragt. Er hat das Heft geöffnet und einen Satz gesehen, was lesend hat er unwillkürlich gelächelt. Sein aufblick war wieder glitzend, wann er die liebe Wörter gelesen hat, und gleichzeitig hat er das Kindheitsstimme seines sieben jähriges Sohnes in seiner Erinnerung gehört. Der Kleine ist zu schnell Erwachsene geworden, seine Stimme ist schon ganz seltens in diesem Haus zu hören.
Er hat nochmals was vom Karton rausgenommen: sein geschäftliches Tagesbuch vom gleichen Jahr. Er hat hingesessen, und die zwei Tagesbücher nebeneinander gelegt. Sein Tagesbuch ist ganz elegant, im Lederband, mit vergoldeter Aufschrift. Das Tagebuch seines Sohnes ist zerfranst, die Handaufschrift "Jimmy" kann man fast nicht mehr lesen.
Er hat sein Tagebuch geöffnet, und einen Satz gelesen, was an einer Seite ganz allein stand. Alle andere Seiten waren voll geschrieben, aber hier stand: "Ich habe den ganzen Tag vertrödelt. Wir haben mit Jimmy geangelt, aber wir haben keinen Fischfang." Er hat geseufzt, und mit zitterigen Händen hat im Tagesbuch von Jimmy bis zum gleichen Datum geblättert. Mit großen, noch unsicheren Buchstaben war dort geschrieben: "Wir waren heute mit meinem Vater zum Angeln. Es war der schönste und beste Tag meines Lebens!"
Lance Wubbles: Die LIEBE hat auch den Name ZEIT (vom Internet)
*************
Wir dürfen das Wesentliche der Weihnachten nicht vergessen: Gott hat in seinem Sohn uns sich selbst geschenkt. Wir sollen auch echte Geschenke an unseren Geliebten geben - z.B. die Zeit, was wir gerne und froh mit ihnen zusammen verbringen. Ich wünsche Euch frohe Weihnachten!