Hol
volt. hol nem volt, volt egyszer hegycsúcs, ahol három
kis fácska állt és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő. Az első
fácska vágyakozva nézett fel a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte,
akár a gyémánt. „Szeretnék kincsesláda lenni!” kiáltott fel. „Beborítva
arannyal és telve gyönyörű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb
kincsesláda az egész világon!” A második tekintetével követte a kis patakot,
ami szokott útján csörgedezett a tenger felé. „Jó volna büszke hajónak lenni” –
sóhajtotta – „átszelni a viharos tengert, hatalmas királyokat vinni egyik
parttól a másikig! Belőlem lesz a legerősebb tengerjáró az óceánokon!” A
harmadik kicsi fa lenézett a völgybe. Férfiak és nők
sietősen tették a dolgukat. „Én egyáltalán nem akarok elmozdulni erről a
helyről” – mondta. „Szeretnék olyan magasra nőni, hogy amikor az emberek
megállnak, hogy megnézzenek, felemeljék tekintetüket az ég felé és Istenre
gondoljanak. Én leszek a legmagasabb fa a Földön!”
Es waren einmal drei kleine Bäume. Sie wuchsen oben
auf einem Hügel. Jeder Baum hatte einen ganz besonderen Wunsch, was aus ihm
einmal werden sollte, wenn er groß war. Der erste Baum schaute nachts zum
Himmel hinauf und sah all die vielen Sterne, die wie Diamanten funkelten. „Ich
wünsche mir, dass aus meinem Holz einmal eine wunderschöne Schatzkiste gemacht
wird. Sie soll mit Gold verziert sein, und viele wertvolle Edelsteine sollen
darin liegen. Dann werde ich die schönste Schatzkiste der Welt sein.“ Der
zweite Baum sah den plätschernden Bach, der sich auf seinem Weg zum Meer durch
den Wald schlängelte. „Wenn ich einmal groß bin“, träumte er, „soll aus meinem
Holz ein gewaltiges Schiff gebaut werden. Ich möchte über weite Meere fahren
und im Dienst mächtiger Könige stehen.“ Der dritte Baum schaute hinunter ins
Tal. Dort wohnten viele Menschen in einer großen Stadt; sie arbeiteten von früh
bis spät. „Ich möchte für immer auf diesem Hügel stehen bleiben und ein großer
Baum werden“, träumte er. „Wenn die Menschen dann zu mir hochschauen, werden
sie den Himmel sehen, und sie werden an Gott, den Schöpfer aller Dinge, denken.
Deshalb möchte ich der größte Baum der ganzen Welt werden!“
 |
| forrás: internet |
Múltak
az évek. Eső jött és sütött a nap s a három kis fa nagyra és magasra nőtt. Egy szép napon három
favágó ballagott fel a hegyoldalon. Egyikőjük megpillantotta az első fát és azt
mondta: „Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.”
És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt.
„Most lesz belőlem az a szép kincsesláda” – gondolta a fa
– „csodás kincseket kapok majd.” A másik favágó a második fát szemelte ki. „Ez
a fa erős. Pontosan ilyen kell nekem.” És eldőlt a
második fa is a fejsze ütéseire. „Végre átszelem a
tengert!” – gondolta. „Büszke hajó leszek, királyoknak való!” A harmadik fa úgy érezte. hogy egy pillanatra a szíve is megáll, amikor az
utolsó favágó ránézett. Ott állt egyenesen és magasan, büszkén mutatva az égre.
De a favágó nem nézett fel oda. „Nekem bármelyik fa
megteszi” – mormogta.
Viele Jahre vergingen. Auf Regen folgte
Sonnenschein, und aus den kleinen Bäumen wurden große Bäume. Eines Tages
stiegen drei Holzfäller den Hügel herauf. Jeder trug eine blitzende Axt in der
Hand. Der erste Holzfäller schaute sich den ersten Baum an und meinte dann:
„Einen so schönen Baum kann ich gut gebrauchen!“ Und mit wuchtigen Axthieben
fällte er den ersten Baum. „Jetzt machen sie bestimmt eine wunderschöne Truhe
aus mir“, freute sich der Baum. „Dann werde ich einen wertvollen Schatz
aufbewahren.“ Der zweite Holzfäller schaute sich den zweiten Baum an und meinte
dann: „Einen so starken Baum kann ich gut gebrauchen!“ Und mit wuchtigen
Axthieben fällte er den zweiten Baum. „Jetzt bauen sie bestimmt ein großes und
gewaltiges Schiff aus mir“, freute sich der zweite Baum. „Dann werden mächtige
Könige mit mir über die Meere fahren.“ Dem dritten Baum wurde es angst und
bange, als der dritte Holzfäller ihn ansah. Kerzengerade und hochgewachsen
ragte er zum Himmel empor. Doch der Holzfäller überlegte nicht lange und
murmelte bloß: „Ich kann jeden Baum gebrauchen.“ Und mit wuchtigen Axthieben
fällte er den dritten Baum.
 |
| forrás: internet |
Az
első fa egy asztaloshoz került. De az öreg asztalos nem
gondolt kincsesládára. Gyakorlott kezei alól egy jászol került ki. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett tele, hanem
fűrészporral és szénával az éhes állatok számára. A második fa
mosolygott, amikor a favágó elvitte a hajóépítőhöz. De nem valami nagy és erős
tengerjáró hajó készült belőle, hanem a fűrészelés és kalapácsolás után egy
egyszerű halászbárka állt a víz partján. Mivel túl kicsi és gyenge volt ahhoz,
hogy tengerre szálljanak vele, ezért egy tavon hajóztak rajta egyik parttól a
másikig. Minden nap átható halbűz töltötte be és lassan beivódott a hajó
deszkáiba, gerendáiba. A harmadik nagyon meglepődik, amikor a favágó gerendákra
hasította és otthagyta egy farakásban.
Der erste Baum jubelte, als der Holzfäller ihn in
eine Schreinerwerkstatt brachte. Doch welche Enttäuschung! Der Schreiner nahm
das Holz des einst so schönen Baumes und machte daraus eine ganz normale
Futterkrippe. Sie wurde auch nicht vergoldet, und es kamen auch keine Edelsteine
hinein. Stattdessen war sie mit Sägemehl bedeckt, und dann wurde sie mit Heu
gefüllt – für die Tiere im Stall. Der zweite Baum lächelte zufrieden, als der
Holzfäller ihn zu einem Schiffsbauer brachte. Doch welche Enttäuschung! Es
wurde gar kein stolzes Schiff aus ihm gebaut, sondern nur ein einfaches
Fischerboot – viel zu klein und zu schwach, um über große Flüsse und Meere zu
fahren. Als es fertig war, brachte man das Boot an einen kleinen See, wo
ärmliche Fischer Tag für Tag damit zum Fischfang ausfuhren. Der dritte Baum war
traurig, als der Holzfäller ihn zersägte und die dicken Balken in ein Holzlager
brachte.
 |
| forrás: internet |
Sok-sok
nap telt el és sok-sok éjszaka. A három fa
már majdnem elfelejtette egykori álmát. De egy éjjel egy fénylő csillag gyúlt
ki éppen afölött az istálló fölött, amelyikben a jászol állt. Vándorok érkeztek
és egy fiatal nő fektette gyermekét a jászol puha szalmájára. „Ó, Mária,
bárcsak jobb helyet készíthetnék néki!” – sóhajtott fel a férfi, aki mellette
volt. Az anya megszorította a kezét és mosolygott. A csillag rásütött a fényes
és erős fára. „Ez a jászol a legjobb hely neki, József” – mondta a asszony. És
az első fa rájött, hogy most nála van a világ legnagyobb
kincse.
Viele
Tage und viele Nächte vergingen. Die drei Bäume hatten ihre Träume fast schon
vergessen. Doch eines Nachts legte eine junge Frau ihr neugeborenes Kind in die
Futterkrippe, die aus dem ersten Baum gezimmert worden war. „Ach, Maria, hätten
wir doch nur eine richtige Wiege für das Kind!“ seufzte ihr Mann. Aber die Frau
nahm seine Hand und lächelte, als das goldene Licht der Sterne auf das glatte,
derbe Holz fiel. „Aber Josef, diese Krippe ist doch wunderschön“, flüsterte
sie. Und mit einem Mal wusste der erste Baum, dass der wertvollste Schatz der
ganzen Welt in ihm lag.
 |
| forrás: internet |
Évek
múltán egy este fáradt utasok szálltak fel a halászhajóra. Egyikük azonnal
elaludt, ahogy a hajó kifutott a tóra. Éjjel hirtelen feltámadt a szél és a víz
fölött hatalmas vihar kerekedett. A bárka hánykódott az óriási hullámok
tetején. Tudta, hogy nem elég erős ahhoz, hogy az utasokat ilyen nagy szélben
és esőben épségben a partra vigye. Ekkor felébredt a fáradt vándor. Felállt,
kinyújtotta karját és annyit mondott: „Csend!” – és a vihar elült. Olyan
gyorsan, mint ahogy kezdődött. A második fa tudta, hogy
az Ég és Föld Királya volt ott azon az éjszakán.
Auch der zweite Baum
erlebte eine Überraschung. Eines Abends stieg ein müder Wanderer mit seinen
Freunden in das alte Fischerboot. Er legte sich gleich nieder und schlief ein,
während das Schiff hinausfuhr auf den See. Doch plötzlich kam ein gewaltiger
Sturm auf. Das kleine Boot erzitterte. Es wusste, dass es nicht stark genug
war, um so viele Menschen sicher durch Wind und Wellen zu tragen. Schließlich
erwachte der Mann. Er stand auf, streckte seine Hand aus und befahl dem Wind,
sich zu legen. Da verstummte der Sturm so schnell, wie er gekommen war.
Plötzlich wusste der zweite Baum, dass er den König des Himmels und der Erde an
Bord trug.
 |
| forrás: intrenet |
Egy péntek reggel előhúzták az utolsó fából készült
gerendákat is a rég elfelejtett rakásból. Összeácsolták, majd egy tomboló és
gúnyolódó tömegen hurcolták keresztül. Megborzongott, amikor néhány katona egy
ember kezeit szögezte gerendáihoz. Rútnak és kegyetlennek érezte magát.
Vasárnap reggelre azonban a harmadik fa megértette, hogy mi történt, és ujjongott szíve
az örömtől. "Mégiscsak megvalósulnak az álmaim - mondta. - Nem leszek
ugyan a legmagasabb fa az erdőben, de ettől a naptól kezdve mint Jézus Krisztus
keresztje újból és újból Istenre irányítom majd az emberek tekintetét.
An einem Freitagmorgen schreckte der dritte Baum
hoch: Mit einem kräftigen Ruck wurde ein Balken aus dem vergessenen Holzstapel
herausgezogen. Jemand trug ihn mitten durch eine laute, aufgeregte
Menschenmenge einen Hügel hinauf. Er zuckte zusammen, denn Soldaten nagelten
die Hände und Füße eines Mannes auf ihm fest. Hässlich und grausam kam er sich
vor. Doch als am Sonntagmorgen die Sonne aufging, wusste der dritte Baum mit
einem Mal, dass sein alter Traum in Erfüllung gegangen war. Das Kreuz, Kreuz
von Jesus Christus, was man aus seinem Holz gefertigt hatte, zeigte den
Menschen den Weg zu Gott.
forrás: Internet / vom Internet
 |
| forrás: internet |
Így teljes a Karácsony, mert Ő nem a "Kisjézus", hanem ég és föld Királya, Isten Fia, a világ Megváltója!
So sind die Weihnachten vollständig, weil Er kein "Christkind" ist, sondern Er ist der König des Himmels und der Erde, Er ist der Sohn des Gottes, Er ist der Erlöser der Welt!
