Holnaptól lesz a gyerekhét nálunk. Idén is vállaltam, hogy fonalgrafikázok velük :) Hogy ne legyen unalmas, idén nem csak egyszerűen egy képet készítünk, hanem hűtőmágnest. A prototípusok már elkészültek, egész jól mutatnak a hűtőmön :)
Ab morgen ist die Kinderwoche bei uns. In diesem Jahre habe ich auch übernommen, daß ich mit den Kindern Fadengrafik mache :) Im Interesse, daß es nicht zu langweilig wird, werden wir nicht nur ein einfaches Bild, sondern eien Kühschrankmagnete herstellen. Die Prototypen sind schon fertig, die sehen an meinem Kühlschrank ganz gut aus :)
A minta választása sem véletlen :) Ezen a gyerekhéten 6-8 évesekkel leszek, úgy gondoltam, érdekesebb lesz a kézműveskedés, ha egy mese is tartozik hozzá. V. Katajev Hétszínvirág című meséjét választottam, a hűtőmágnes a hétszínvirágot ábrázolja. Megmutatom közelebbről is :) - és közzéteszem az általam rajzolt mintát is :)
Das Muster habe ich nicht zufälligerweise ausgewählt :) An dieser Kinderwoche werde ich mit 6-8 jährigen Kinder sein, ich habe daran gedacht, der Handwerk ist interessanter, wenn ich dazu ein Märchen anknüpfe. Ich habe das Märchen Siebenfarbige Blume von V. Katajev gewählt. Die Kühlschrankmagnete zeigt diese siebenfarbige Blume. Ich zeige es von nahegehend auch :) - und gebe ich das durch mich gezeichnetes Muster auch frei :)
Ismeritek ezt a mesét? Óvodáskoromban hallottam először, de ma is örömmel olvasom :) Van mondanivalója.
Arról szól, hogy egy kislány, Annuska, elindul vásárolni, nézelődik, eltéved. Egy anyóka megsajnálja, és ad neki egy virágot, melynek hét szirma van, hét színben: sárga, piros, kék, zöld, narancs, ibolya és égszínkék. Ha letépi egy szirmát, és elmondja a nénikétől tanult versikét, akkor a befejezésül elmondott kívánsága teljesül.
Elsőként azt kívánja, hogy újra otthon legyen. Utána mindenfélét, meggondolatlanul, indulatból, míg már csak egy szirom marad. Ezt az egyet már nagyon jól szeretné elhasználni, töri is a fejét, hogy mit is kérjen. S ekkor meglátott az egyik padon ülve egy szép kisfiút. Szeretett volna vele megismerkedni, játszani. Meg is szólítja, s hívja játszani, fogócskázni.
"- Fiú, mondd, te fiú, hogy hívnak?
- Vityának. Hát téged?
- Annuskának. Gyere, játszunk fogócskát!
- Nem lehet, sánta vagyok.
Most látta csak meg Annuska, hogy a fiú lábán furcsa, magas talpalású cipő van.
- Milyen kár! - mondta Annuska - tetszel nekem, s nagyon szívesen szaladgáltam volna veled.
- Te is nagyon tetszel nekem, s én is nagyon szeretnék veled játszani, de sajnos lehetetlen. Hiába minden. S ez már így marad egész életemre.
- Ej, micsoda csacsiságokat beszélsz, te fiú! - kiáltott fel Annuska, s elővette az ő Hétszínvirágát.
- Ide nézz!
S ezzel a kislány óvatosan letépte az utolsó sziromlevelet, az égszínkéket, egy pillanatra a fiú szeméhez tartotta, aztán szétnyitotta ujjait, s boldogságtól reszkető, vékony hangocskáján énekelte:
Szívem szirma, szeretlek,
szállj nyugatról keletnek,
északról meg dél fele,
szállj el, szállj el százfele!
Földet, ha érsz, kis szirom,
legyen úgy, mint akaraom,
tedd meg nekem, szépen kérlek,
hogy Vitya lába meggyógyuljon!
A fiú ebben a pillanatban leugrott a padról, elkezdett Annuskával fogócskázni, s olyan pompásan futott, hogy a kislány sehogy sem tudta utólérni, akárhogy igyekezett is."
Ha tetszik, itt elolvashatod a teljes mesét :)
Ich habe gesucht, aber leider habe ich die deutsche Version nicht gefunden. Ist es bei euch bekannt? Ich habe es erstmal im Kindergarten gehört, aber ich lese es heute auch gerne :) Es hat eine Aussage.
Es geht darüber, daß ein Mädchen, Annuska, zum Einkaufen geht, aber sie hat sich irgendwie verlaufen. Eine alte Weiblein hat sie bemitleidet und schenkt ihr eine Blume, welche sieben verschiedene farbige Blumenblätter: gelb, rot, blau, grün, orange, violett und ultramarin hat. Wenn das Madchen einen Blumenblatt abreisst, und das Gedicht, was sie von der Weiblein gelernt hat, erzählt, dann wird ihren Wunsch in Erfüllung gehen.
Sie wünscht erstmal, daß sie wieder zu Hause sein soll, dann schnell und unbedachterweise weitere Wünschen kommen, bis wann nur einen Blumenblatt bleibt. Natürlich Sie möchte diesen einen schon sehr gut verwenden, deswegen denkt mehrmals nach, was sie wünschen soll. In diesem Moment hat sie an einer Bank einen lieben Knabe gesehen. Sie möchte gerne mit ihm spielen, deswegen geht sie zu ihm.
"- Hello, wie heißt du?
- Meine Name ist Vitya. Und deine Name?
- Meine Name ist Annuska. Komm, ich möchte gerne mit dir blinde kuh spielen.
- Leider geht es nicht. Ich bin lahm.
Nur dann hat Annuska gesehen, daß der Knabe eine hohe Schuhsohle hat.
- Schade! - sagte Annuska - Du gefällst mir. Ich würde gerne mit dir zusammen spielen.
- Es ist tatsächlich schade. Ich möchte auch gerne mit dir spielen. Aber es geht nicht, und man kann dagegen nichts tun. Es wird in meinem ganzen Leben so bleiben.
- Oh, was sagst du! - hat Annuska geantwortet, und hat ihre siebenfarbige Blume vorgenommen. - Kuck mal!
Sie hat den letzten Blumenblatt, den ultramarin farbige abgerissen, hat dem Knabe gezeigt, dann hat es im Luft geworfen, und mit schlotteriger, aber froher Stimmen gesungen:
Ich liebe dich, kleinen Blumenblatt.
du sollst jetzt weiterfliegen,
flieg vom West nach Ost,
und vom Nord nach Süd,
und wenn du wieder am Erde kommst,
sollst du bitte dafür sorgen, daß... -
die Füße von Vitya wieder gesund sein sollen!
Der Knabe ist in diesem Minute von der Bank aufgestanden, und hat begonnen zu laufen. Und er ist so schnell gelaufen, daß das Mädchen ihn nicht fangen konnte."
P.S.: mit Hilfe von Evchen habe ich doch die deutsche Version gefunden. Hier ist es zu lesen :) Recht schönen Dank, liebe Evchen!
