2014. augusztus 30., szombat

834. JOY


Nyári hétvégén karácsonyi öröm... :)
Amíg hímeztem, ezt az éneket dúdolgattam:
"Öröm, öröm, ó drága kedves hír,
melyet hirdettek angyalok.
Nagy örömről és szeretetről beszél.
Öröm, amelynél nem lehet nagyobb.
Ím, lejött a Messiás, és hozott szabadulást,
most megnyílt a menny nekünk,
ó öröm, az ÚR velünk!"
(Ezt a hangzó változatot találtam...)
Am Sommerwochenende weihnachtliche Freude... :)
Bis wann ich es gestickt habe, habe ich ein Lied gesummt (was ich so übersätzen kann):
"Freude, Freude, oh liebe Nachricht,
was wurde durch Engeln angekündigt.
Über großer Freude und Liebe spricht,
Freude, welche die größte ist.
Siehe, kam der Messias, und brachte uns Befreiung,
der Himmel ist schon für uns geöffnet,
oh, große Freude, der Gott ist mit uns!"
(Es ist das Lied. Wenn jemand von Euch kennt, wäre ich froh, die echte deutsche Version kennenzulernen...)


A mintát megrajzoltam színesben és csak jelekkel is. Kinek melyik kedvesebb, bátran viheti! :)
Das Muster habe ich mit Farben und auch nur mit Zeichnen gezeichnet. Wem welche gefällt, kann ruhig mitnehmen! :)


További szép hétvégét kívánok - itt igazi nyár van újra, hála Istennek! :)
Ich wünsche Euch weiteres schönes Wochenende - hier ist wieder echter Sommer, Gott sei Dank! :)

2014. augusztus 29., péntek

833. Méhek tánca - nyári SAL Fatinikával 4.rész / Der Tanz von Bienen - Sommer-SAL mit Fatinika 4.Teil

Elérkezett ez a pillanat is! :) Elkészültem ezzel a gyönyörű mintával.
Und diese Minute ist auch angekommen :) Ich habe dieses wunderschöne Muster fertiggestickt.

Светлана! Огромное спасибо!

Nagyon szépen köszönöm a mintát, Szvetlána! Ha még nem tettétek, nézzetek szét nála, szemet gyönyörködtető munkái és free mintái vannak :)
Ich danke sehr dieses wunderschöne Muster, Svetlana! Es lohnt sich, bei Ihr vorbeizuschauen, sie macht wunderschöne Dinge, und hat mehrere free Muster :)


Ez a minta szerintetek is dobozért kiált, ugye? Össze kell szednem a bátorságom... :)))
Dieses Muster will nach Euerer Meinung nach auch Dosendeckel sein, nicht wahr? Ich muß Mut sammeln... :)))

Csodaszép hétvégét kívánok minden kedves Látogatómnak!
Ich wünsche an allen meinen Besuchern ein wunderschönes Wochenende!

2014. augusztus 27., szerda

832. A mentőállomás / Die Rettungsstation

Sajnos mostanában nem nagyon volt időm hímezni, így ma egy történetet hoztam Nektek, amit a BalatonNET-en hallottam.
Leider in den letzten Wochen hate ich fast keine Zeit zum Sticken, deswegen habe ich heute eine Geschichte für Euch, was ich am BalatonNET gehört habe.

foto: Internet


Egy veszélyes tengerparti szakaszon állt valamikor egy kis mentőállomás. Ezen a részen sajnos nagyon sok hajó süllyedt el. Ezért egy maroknyi önkéntes épített ott egy pici kunyhót, hogy figyelni tudják ezt a partszakaszt. A picike mentőállomásnak csupán egyetlen kis csónak állt rendelkezésére. Ezzel a kis lélekvesztővel indultak neki ezek a bátor emberek akár éjjel, akár nappal, ha szükséges volt, hogy kimentsék a hajótörötteket.
Nem tartott sokáig, amíg ennek a kis mentőállomásnak és az ott dolgozó bátor embereknek híre ment. Nagyon sok kimentett ember, és nagyon sok környékbeli is kész volt arra, hogy anyagi segítséget nyújtson a szegényes kis állomásnak. A támogatók száma egyre nőtt. Így lehetőség nyílt rá, hogy újabb csónakokat vegyenek, és egy újabb mentőcsapatot is kiképezzenek.
A támogatók azt is elintézték, hogy a szánalmas kis kunyhót lebontsák. Azzal érveltek, hogy a megmentett embereknek kényelmesebb körülményekre van szükségük, mint az eredeti kunyhó. Így aztán a kezdetleges épületet és bútorokat új, kényelmes bútorokkal váltották fel, az épületet pedig kibővítették, megszépítették.
Ezek után a mentőállomás többeknek kedvenc tartózkodási helyévé vált. Az épület lassacskán klubbházként működött, ahol jó volt összejönni, beszélgetni. Egyidejűleg történt azonban egy másik változás is, egyre kevesebb önkéntes akadt, aki nekivágott volna a viharnak az éjszakának, hogy embereket mentsen. Mit tettek? Fizetett személyzetet alkalmaztak a mentőhajókon.
Természetesen a falakat továbbra is a mentőállomás jelvénye díszítette, és abban a teremben, ahol az emberek legszívesebben tartózkodtak, a plafonról az eredeti mentőcsónak makettje lógott le.
Egyszer azonban az alábbi történt: A partszakaszon balesetet szenvedett egy hatalmas hajó, és a fizetett mentőalkalmazottak több csónaknyi félig megfulladt hajótöröttel érkeztek vissza a tengerről. Voltak közöttük feketék és ázsiaiak is. A szép klubbházban káosz alakult ki. Ezért a vezetés úgy döntött, zuhanyzókat is kell építeni a ház elé, és a kimentett embereket először alaposan meg kell fürdetni, mielőtt beengednék őket a klubba, hogy ne koszoljanak össze semmit.
A következő klubbgyűlésen a tagok között vita támadt. A többség azért hadakozott, hogy állítsák le a mentést, hiszen az kellemetlen és csak megzavarja a megszokott körülményeket. Egy maroknyi kisebbség azonban azt emlegette, hogy az eredeti cél pontosan a fuldoklók mentése volt, és hogy a klubbot még mindig "életmentő-állomásnak" hívják. Persze gyorsan leszavazták őket. Azt javasolták nekik, hogy ha számokra ennyire fontos ezeknek a fuldoklóknak az élete, akkor nyugodtan építsenek valahol máshol egy mentőállomást maguknak.
Ezek aztán meg is tették ezt. Elölről kezdték a munkát egy kis bódéval és egy szál csónakkal. A jó hírük azonban gyorsan terjedt. Támogatok érkeztek, felépült az új klubbház... és így tovább. Az új mentőállomás helyzete ugyanúgy alakult, mint az elsőé... így aztán hamarosan létrejött egy harmadik mentőállomás is... azonban ennél is megismétlődött az eredeti történet. Kis kunyhóval, egy csónakkal, elkötelezett önkéntesekkel indult. Aztán terjedt a hírük, jöttek a támogatók, megépült az exxkluzív klubbház... és így tovább.
Ha valaki ma ezen a partszakaszon sétál, exkluzív klubbok hosszú sorát találja egymás után. Még mindig nagyon sok hajó elsüllyed ezen a részen, de a hajótöröttek többsége ma már a tengerbe fullad!
A mi templomaink, gyülekezeteink minek nevezhetők: a lelkileg már célba érkezettek exkluzív klubbházának, vagy a fuldoklókért élők mentőállomásának?

An einer gefährlichen Küste befand sich vor Zeiten eine kleine armselige Rettungsstation. Die Küste war schon vielen Schiffen zum Verhängnis geworden. Deshalb hatte sich eine Handvoll Freiwilliger hier eine kleine Hütte gebaut, um den Wachdienst zu versehen. Zu dieser Rettungsstation gehörte nur ein einziges Boot. Mit diesem wagte sich die kleine mutige Mannschaft immer wieder, bei Tag und bei Nacht, auf das Meer hinaus, um die Schiffbrüchigen zu retten.
Es dauerte nicht lange, daß dieser kleine Stützpunkt bald überall bekannt wurde. Viele der Erretteten und auch andere Leute aus der Umgebung waren gern bereit, die armselige Station mit Geld zu unterstützen. Die Zahl der Gönner wuchs. So konnte man sich neue Boote kaufen und neue Mannschaften schulen.
Mit der Zeit gefiel den Gönnern die kleine ärmliche Hütte nicht mehr. Die Geretteten, sagte man, benötigten doch einen etwas komfortableren Ort als erste Zufluchtsstätte. Deshalb beschloß man, die provisorischen Lagerstätten durch richtige Betten zu ersetzen. Man erweiterte das Gebäude und stattete alle Räume mit schöneren Möbeln aus.
Auf diese Weise wurde die Rettungsstation allmählich zu einem beliebten Aufenthaltsort. Die Station diente den Männern als Clubhaus, in dem man gesellig beieinander sein konnte. Gleichzeitig geschah aber auch etwas sehr Verständliches: immer weniger Freiwillige waren bereit, mit auf Bergungsfahrt zu gehen. Was tat man? Man heuerte für die Rettungsboote eine eigene Besatzung an.
Immerhin schmückte das Wappen des Seenotdienstes noch überall die Räume, und von der Decke des Zimmers, in dem gewöhnlich der Einstand eines neuen Clubmitgliedes gefeiert wurde, hing das Modell eines großen Rettungsbootes.
Und nun passierte folgendes: Vor der Küste scheiterte ein großes Schiff, und die angeheuerten Seeleute kehrten mit ganzen Bootsladungen Frierender und Halbertrunkener zurück. Unter ihnen befanden sich Schwarze und Orientalen. In dem schönen Clubhaus entstand Chaos. Das Verwaltungskomitee ließ deshalb gleich danach Duschkabinen im Freien errichten, damit man die Schiffbrüchigen vor Betreten des Clubhauses gründlich säubern könne.
Bei der nächsten Versammlung gab es eine Auseinandersetzung unter den Mitgliedern. Die meisten wollten den Rettungsdienst einstellen, weil er unangenehm und dem normalen Clubbetrieb hinderlich sei. Einige jedoch vertraten den Standpunkt, daß Lebensrettung die vorrangige Aufgabe sei und daß man sich auch noch als "Lebensrettungsstation" bezeichne. Sie wurden schnell überstimmt. Man sagte ihnen: Sie könnten ja auch woanders ihre eigene Rettungsstation aufmachen, wenn ihnen das Leben all dieser angetriebenen schiffbrüchigen Typen so wichtig sei.
Das taten sie dann auch. Sie fingen ganz von vorne an mit einer kleinen erbärmlichen Hütte. Ihr guter Ruf aber verbreitete sich sehr schnell. Es gab neue Gönner, und es entstand ein neues Clubhaus - usw.. usw. Die neue Station wandelte sich genauso wie die erste. Und so kam es dann schließlich zur Gründung einer dritten Rettungsstation. Doch auch hier wiederholte sich die alte Geschichte. Zuerst gab es wieder nur eine kleine erbärmliche Hütte. Aber der gute Ruf verbreitete sich schnell; es gab Gönner; es wurde ein Clubhaus aus gebaut usw. usw.
Wenn man heute diese Küste besucht, findet man längs der Uferstraße eine beträchtliche Reihe exclusiver Clubs. Immer noch wird die Küste vielen Schiffen zum Verhängnis; nur - die meisten der Schiffbrüchigen ertrinken!
Was sind unsere Kirchen: Clubhäuser für geistlich Arrivierte oder Rettungsstationen für Verlorene?

2014. augusztus 25., hétfő

831. Balaton-NET 2014

Kőröshegyi völgyhíd / Viadukt von Kőröshegy
Nemzetközi Evangéliumi Találkozó a Balaton partján (Balatonszemesen).
Híd, mely összeköt Istennel - minden nap hangzik az ige, az éltető Szó, árad az éltető Erő.
Híd, amely összeköt az emberekkel - barátságok szövődnek, újulnak meg, erősödnek meg.
Csodálatos élmény volt, mint minden évben, így idén is!
Van egy jó hírem számotokra, az elhangzott tanítások hanganyagai hamarosan elérhetőek lesznek a Balaton-NET honlapján. Ajánlom szeretettel mindenkinek!
Internationales Evangelisches Treffem am Ufer des Balatons(in Balatonszemes).
Es ist eine Brücke zwischen Gott und Menschen - jeden Tag kann man das Wort des Gottes hören, das kräftigte Wort, flutet die kräftigte Wucht.
Es ist eine Brücke zwischen Mensch und Mensch - Freundschaften werden geboren, Freundschaften werden erneuert, Freundschaften sich verstärken.
Es ist ein wunderbares Erlebnis in jedem Jahr, in diesem Jahr auch!
Ich habe eine gute Nachricht für Euch - der Hauptlehrer war ein deutscher Pfarrer, und seine Unterrichte werden von homepage Balaton-NET bald erreichbar sein. Ich kann es nur empfehlen!

2014. augusztus 19., kedd

830. Aprócska / Kleinigkeit

Régóta várólistás nálam ez a bájos kis minta, most végre elkészült, az ellenség megtévesztése érdekében nem kékben :)
Dieses liebliche Muster steht schon lange an meiner Warteliste, endlich habe ich es gefertigt, aber nicht mit blauen Farben :)

Beige 20 ct Aida

További szép hetet, jó munkát / jó pihenést kívánok mindenkinek! :)
Ich wünsche Euch weitere schöne Woche, gute Arbeit / gute Erholung! :)

2014. augusztus 18., hétfő

829. Köszönöm! / Danke!

Annyira hálás vagyok érte, hogy így elkényeztettek engem! :)
Először is: olvastok. Másodszor: sok-sok kedves, bátorító kommentet is kapok. Ráadásul időről időre angyalszárnyon érkeznek ajándékok is :) Most pl. Katától, akinek három éves a blogja, és ennek örömére megajándékozott többünket, pl engem is. Nézzétek, mennyi hasznos, szép és finom :) ajándékot kaptam!
Ich bin so dankbar, daß ihr mich so verpimpelt! :)
Erstens: ihr lest mein Blog. Zweitens: ich bekomme so viele liebe, ermuternde Kommentare. Und noch dazu ab und an bekomme ich Geschenke :) Jetzt zum Beispiel von Kata, ihr Blog ist jetzt 3 Jahre alt, und deswegen hat sie mehrere Leserinnen beschenkt, mich auch. Kuck mal, wie viele schöne, praktische und leckerliche :) Dinge ich bekommen habe!

Kata! Nagyon-nagyon köszönöm a csomagot, és a hozzácsomagolt szeretet! :)
Kata! Besten Dank für das Paket und für die dazu verpackte Liebe! :)

2014. augusztus 17., vasárnap

828. Vonalzó / Lineal

Pénteken búcsúztattuk egy kolléganőmet. Eredetileg tanítónő a hivatása, de amikor átjött Erdélyből, kiderült, hogy honosítani kell a diplomáját, s ez eltartott egy darabig, így pár évig nálunk dolgozott. Szeptembertől azonban ismét kisiskolásokkal fog foglalkozni. Szakmailag passzoló ajándékokat vettünk neki, tanári zsebkönyvet, tolltartót tollakkal, én pedig névre szóló hímzett vonalzóval egészítettem ki az ajándékcsomagot. Így, ha elhagyja, a gyerekek utána viszik :)))
Am Freitag haben wir von einer Kollegin Abschied genommen. Sie ist eigentlich Lehrerein, aber sie ist von Rumänien nach Ungarn gekommen, und es hat einigen Jahren lang gedauert, bis wann sie ihr Diplom "eingebürgert" hat. In diesen Jahren hat sie bei uns gearbeitet. Ab September wird sie aber wieder als Lehrerein arbeiten. Wir haben ihr fachlich passende Geschenke gekauft, Lehrernotizbuch, Federtasche mit Kulis, und ich habe dazu ein mit ihrem Name gesticktes Lineal gefertigt. Wenn sie es irgendwo verliert, die Kinder werden nach ihr bringen :)))


A vonalzót egyébként Pollynál láttam meg, és rögtön jött az érzés: "ilyet én is akarok..." :) Természetesen Juditnál kapható :) Nagyon szuper, benne van a papír kanava is a csomagban. Minden lépésnél fényképeztem, így jobban látszanak a színek :) Egyszerű az összeállítása, és szerintem szuper ajándék. Fogok még készíteni :)
Das Lineal habe ich bei Polly gesehen, und ich habe sofort das Gefühl: "so was will ich auch haben..." :) Natürlich kann man es bei Judit kaufen :) Es ist super, im Paket ist der Papier-Kanava auch drinn. Ich habe es bei jedem Schritt fotografiert, so kann man die Farben besser sehen :) Es ist sehr einfach, zu fertigen, und meiner Meinung nach ist es ein sehr gutes Geschenk. Ich werde solches noch fertigen :)


Legyen nagyon szép a jövő hetetek! Mi szerdán indulunk a BalatonNET-re, de úgy tervezem, előtte még jelentkezem :)
Ich wünsche Euch eine wunderschöne kommende Woche! Wir fahren am Mittwoch an BalatonNET, aber ich plane es, vorher noch einzumelden :)

2014. augusztus 15., péntek

827. Erdély 2014 - befejező rész / Transsylvanien 2014 - letzter Teil

7 napot töltöttünk Erdélyben, 7 csodálatos napot! A sok természeti látnivaló mellett várakat is megnéztünk. Befejezésül ezekről hoztam (jó)néhány képet :)
Wir waren 7 Tage lang in Transsylvanien, 7 wunderbare Tage! Wir haben neben den wünderschönen Landschaften auch einige Burgen angeschaut. Als letztes will ich Euch darüber (einge) viele Bilder zeigen :)

térkép az internetről / Karte vom Internet

FOGARAS

A város központjában található a meglepően jó állapotban lévő vár. Sokáig az erdélyi fejedelmek székhelyéül szolgált, később katonai erődítmény, majd börtön volt benne.
In der Zentrale der Stadt sthet der Burg, im überraschend guten Zustand. Es ware lange die Residenz der siebenbürgischen Fürsten, später war hier Kaserne und auch Gefängnis.


A várkapu - Burgtor

Megerősített várfalak - Starke Burgmauer

Belső udvar - Innenhof

A lovagterem - a börtön-korszakban ez volt a bírósági ítélkezés helye
Der Rittersaal - in der Gefängniszeit hier waren die Gerichtsverhandlungen

A várfalon láttunk egy különleges "szobrot" is, szerintem kerítésdrótból készült :)
Am Burgmauer stand eine spezielle "Statue", meiner Meinung nach ist es vom Zaundraht gemacht :)

A végén körbesétáltam, és minden oldalról lefényképeztem a várat :)
Am Ende habe ich ein Rundspaziergang gemacht, und den Burg von allen Seiten fotografiert :)
ez az egyik kedvenc fotóm :)


DÉVA - DEVA

Gondolom, mindannyian ismeritek Déva vára építésének legendáját... versbe szedve megtalálhatjátok itt.
Ich glaube, daß ihr alle die Baugeschichte vom Burg Deva kennt... als Gedicht könnt ihr hier lesen.

A várba csak siklóval lehet feljutni, a hegymászás a viperaveszély miatt tilos. Bevallom, látva a várat a hegy ormán, nem bántam, hogy nem mászunk... :)
Zum Burg kann man nur mit Standseilbahn hochgehen, der das Bergsteigen ist wegen dem Kreutzottengefahr verboten. Ich sage ganz ehrlich, wann ich den Burg oben gesehen habe, war ich gar nicht traurig, daß wir nicht zu Fuß gehen werden... :)


Gyönyörű és kissé félelmetes volt a kilátás a siklóból...
Die Aussicht vom Standseilbahn war wunderschön und ein bißchen fürchterlich...

Mi jut még eszetekbe, ha azt mondom: Déva...?... Esetleg Dévai Szent Ferenc Alapítvány...?... Igen, Böjte Csaba testvér! A kép közepén álló templom, és a mellette lévő hosszú épület az Alapítvány épülete, sok-sok árva kisgyermek otthona. Sajnos nem látogattuk meg, csak a várból láttam.
Was fällt Euch noch ein, wenn ich sage: Deva...?... Eventuell das Stift von Heiliegem Franziscus von Deva...?... Ja, der Bruder Csaba Böjte! In der Mitte des Bildes steht eine Kirche und daneben ein großes Gebäude. Es ist das Kinderheim von vielen Waisenkinder. Leider haben wir es nicht besucht, noch von oben habe ich es gesehen.

A vár maga romokban hever, de már tatarozzák, a 12 kőművesből hármat sikerült lefényképezni :)))
Der Burg selbst ist ruinös, aber momentan läuft die Renovierung. Von den 12 Mauern habe ich 3 fotografieren können :)))
 
 
 

És egy kis nosztalgia... visszatekintés a hegyekre...
Und ein bißchen Nostalgie... Rückblick auf den Bergen...

VAJDAHUNYAD - HUNNEDENG

A budapesti Városligetben található Vajdahunyad várát már többször is megcsodáltam, most nagyon vártam, hogy láthassam az eredetit... nem csalódtam, nagyon tetszett :) Ráadásul nagyon jó idegenvezetőnk volt, élvezetesen mesélt a vár és a valaha ott élt emberek életéről, történetéről.
Den Burg Vajdahunyad im Stadtpark von Budapest habe ich schon mehrmals bewundert, jetzt habe ich sehr darauf gewartet, den Originalburg zu sehen...ich habe mich nicht enttäuscht, es hat mir sehr gefallen :) Noch dazu haben wir einen sehr guten Fremdenführer gehabt, er hat über der Geschichte und dem Leben vom Burg und von den Leuten die in diesem Burg gewohnt haben sehr vergnüglich erzählt.

Az első pillantás... - Das erste Blick...

Ezt láttam a bejárati híd két oldalán (mindenhol tataroznak...)
Es habe ich in den zwei Seiten der Eingangsbrücke gesehen (überall Sanierung...)

A belső udvar - Innenhof

A vár legismertebb tulajdonosai: Hunyadi János, és felesége, Szilágyi Erzsébet (szerintem félelmetesebben néz ki, mint híres törökverő férje... :))
Die bekannteste Eigentümer des Burges: Johannes von Hunyad, und seine Frau, Elisabeth Szilágyi (meiner Meinung nach sie sieht gefährlicher aus, als sein berühmter Türkenschläger Mann...))

A vár kápolnája - die Burgkapelle

A felső és az alsó lovagterem - der obere und der untere Rittersaal
 

Hunyadi János mellszobra - itt már kicsit félelmetesebben néz ki :)
Büste von Johannes von Hunyad - hier sieht er schon ein bißchen gefährlicher aus :)

A vár fürdőszobája - Badezimmer vom Burg

A vár nagyon mély, sziklába vésett kútja - ennek a történetét is megjegyeztem, nagyon megragadott az elbeszélés...
Der sehr tiefe, im Fels geschnittete Brunnen des Burges - ich habe die Geschichte des Brunnen auch bemerkt, es hat mich sehr beeinflußt...

Három török rab került a várba, akinek a vár ura azt mondta, hogy ha kiássák a kutat, amikor vizet találnak, utána szabadon elmehetnek. A rabok nagyon megörültek, azt hitték, gyorsan szabadulnak majd. Azonban a vár sziklára épült, a három szegény török 15 éven keresztül fúrta, véste a követ, amíg elérték a vizet. Közben azonban Hunyadi János meghalt, és az új várúr nem tartotta be a 15 évvel azelőtti ígéretet, sőt, halálra ítélte a három rabot. Az egyik török azt kérte, hadd vésse bele hármuk nevét a kút melletti várfal kövébe. Megengedték nekik. A török felirat azonban ezt jelenti: "Vizetek van, szívetek nincs"
Drei türkische Sträflinge waren im Burg. Der Burgeigentümer hat ihnen gesagt, wenn sie dort einen Brunnen graben, wann sie Wasser finden, werden freigelassen. Die Sträflinge waren froh, sie haben gedacht, daß es ganz schnell gelungen wird, weil sie nicht gewußt haben, daß diesen Burg auf Fels gebaut ist. Die drei arme Türken haben 15 Jahre lang den Fels gebohrt, geschnitten, bis wann sie Wasser gefunden haben. Zwischenzeitlich ist aber Johannes von Hunyad gestorben, und der neue Besitzer hat die alte Zusage nicht eingehaltet, sogar die drei Sträflinge zu Tode verurteilt. Eine von den drei Türken hat gebeten: er möchte ihre Namen im Burgmauer neben dem Brunnen eingravieren. Es war genehmigt. Aber der türkische Aufschrift bedeutet: "Ihr habt Wasser, aber keinen Herz"

A vár egyik termében láttunk egy hatalmas szőnyeget is, melyre szorgos asszonykezek a vár képét szőtték. A szőnyeg állítólag Ceaușescu részére készült, aki azonban az ajándékot visszautasította mondván: nem akar magyar várat nézegetni. Így a szőnyeg Vajdahunyad várába került.
In einem Zimmer des Burges haben wir einen großen Teppich auch gesehen, in dem fleißige Frauen das Bild vom Burg Vajdahunyad gewebt haben. Diesen Teppich war angeblich für Ceaușescu gemacht, aber er hat das Geschenk abgeleht und gesagt: er wirr nicht ständig einen ungarischen Burg sehen. So ist der Teppich im Burg Vajdahunyad geblieben.

Körbesétáltunk a várfalon, egy fotomontázst erről is készítettem.
Wir haben einen Rundgang am Burgmauer auch gemacht, darüber habe ich auch eine Fotomontage zusammengestellt.

S végül egy búcsúpillantás a kapuból...
Und am Ende einen Abschiedblickt vom Tor zurück...

Köszönöm, hogy végig olvastátok, ez által velem tartottatok, örülök, hogy olyan sokan jeleztétek, tetszett, amit láttatok! :) Remélem, sokan kedvet kaptatok hozzá, hogy ha lehetőségetek lesz rá, ellátogassatok erre a csodálatos vidékre! Egy biztos: én bármikor örömmel visszamennék! :)
Danke, daß Ihr durch Lesen mitgekommen seid, ich freue mich sehr darüber, daß ich so viele positive Rückmeldungen bekommen habe! :) Ich hoffe, Ihr habt Lust bekommen, um gelegentlich diesen schönen Landstrich zu besuchen! Eins ist sicher, ich wäre gerne bereit, sofort zurückzugehen! :)