2011. április 29., péntek

76. Anyai szeretet

Tanulmányaim során olvastam ezt a mondatot: „A szeretet az élet alapelve, létszükségletünk. Azért élünk, mert szerettek minket, és addig élünk, amíg szeretni tudunk.” A szeretet meghatározása igen nehéz, szinte lehetetlennek látszó feladat. Azt azonban minden élőlény érzi – igen, nem csak az ember, hanem az állatok és a növények is -, hogy szüksége van a szeretetre.
A szeretet legszebb megfogalmazása szerintem a Bibliában található, a sokak által ismert „Szeretethimnuszban”, Pál apostol a korintusiakhoz írott 1. levelének 13. részében. Itt van megírva, „hogy ha szeretet nincs énbennem, semmi vagyok…, semmit sem érek”, mert „a szeretet nagylelkű, jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem gerjed haragra, nem keresi a maga hasznát, mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél és mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy…”
Ilyen a krisztusi szeretet. Ő mindent feláldozott értünk. Akik már látták a Passió című filmet, először, vagy újra szembesülhettek ezzel a hatalmas szeretettel. Aki egyszer Krisztus-követővé, vagyis kereszténnyé lesz, megtapasztalhatja, hogy soha többé nem lesz egyedül. Ha a világ el is fordul tőle, mindig lesz Valaki, aki a szeretetéhségét kielégíti.
Szerintem a krisztusi szeretet földi példája az igazi anyai szeretet. Édesanyánk úgy szeret minket, ahogyan soha, senki más nem fog. Hányszor látjuk, hogy a részeges, csavargó gyerek hazatér, és az anya így, ebben az állapotában is a házába fogadja, a karjába zárja őt. Gyermekkorunk legszebb, legmelegebb emlékei édesanyánkhoz fűznek minket. Az anya szeretete a gyermek jó közérzetének alapja. Az ő törődése, gondozása tanít meg minket arra, hogyan szeressünk másokat, hogyan kell szeretetet adni és elfogadni. Sok hatás ér minket életünk során, de az anyai szó örökre visszacseng mindannyiunkban. Ha gyermekkorunkban ő megkért minket valamire, megtiltott nekünk valamit, akkor erre felnőttként is emlékezni fogunk. Lehet, hogy a világ rávesz minket arra, hogy az anyai tiltással ellentétesen cselekedjünk, de lelkünk mélyén ott cseng a mondat: ezt nem lett volna szabad. Egyik legfontosabb örökségünk, ami egész életünkben elkísér minket, édesanyánk szeretete, édesanyánk mosolya.
Május első vasárnapja: anyák napja. Ne feledkezzünk meg róla! Amíg él az édesanyánk, gyermekek vagyunk. Virággal vagy anélkül, de mindenképpen látogassuk meg őt. Merjünk hálásak lenni mindazért, amit tőle kaptunk, szeretetet adni a szeretetért. A megszokott rohanást megszakítva pihenjünk meg nála, fürödjünk meg soha el nem múló szeretete melegében, zárjuk szívünkbe, vigyük magunkkal édesanyánk mosolyát.

2011. április 26., kedd

75. Képeslapmix 2.

Olyan jó dolog egy hosszú hétvége, megtoldva egy áramszünetes nap miatti munkaszüneti nappal :)))
Nagyon aktív voltam ma. A hímzések egy ideje már várnak arra, hogy végre képeslap legyen belőlük. Ma rászántam egy órát, és íme az eredmény:
A felső rózsa bordó keretben, és a középső kék-lila színváltó fonallal hímzett szives Manka minta.
A zöld keretes rózsa Barbi mintája, korábban már más színösszeállításban kihímezve is mutattam itt.
A naracssárga keretes csipkeszerű rózsa-mintát pedig Aurelle oldalán találtam.
Köszönet minden kedves tervezőnek, akiknek mintáit olyan öröm hímezgetni! :)

74. Mesetarisznyák - postázásra készen

Elkészültek a Mesetarisznyáim. Mielőtt beborítékolom őket, lefényképeztem. Nekem tetszenek, de gondolom, ez nem csoda :) Remélem, örömet okoznak majd!
Tegnap este utána néztem, és megdobogtatta a szívemet, hogy mennyi szép tarisznya elkészült már. Itt ti is megcsodálhatjátok a műveket. Még lehet jelentkezni, mert összesen 100 gyermek vár tarisznyára!

2011. április 23., szombat

73. Húsvéti vers

Bódás János:
            HÚSVÉTI HIT

Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad.
- Az Úr feltámadt - vallja millió szív,
s nem roskad össze semmi súly alatt.

Én sem hajlok a hitető beszédre,
nagyképű bölcseknek nem hódolok,
de - tördelvén a titkok néma zárát -
csak azt hiszem, mit megtapasztalok,

De mit nem érzek vak, süket kezemmel,
s hová nem ér el káprázó szemem,
Lelkemmel látom azt, melynek ha szárnyal,
nem ér nyomába gyarló értelem.

Én hallom, mit súg virág a virágnak,
bár hangjának fülemben nincs nyoma,
értem a tavasz illatos beszédét,
s érzem Istent, bár nem láttam soha.

S bár győzött a bűn, mikor a Keresztről
lelket mosva hullt alá a vér,
mégis hiszem a Krisztus diadalmát,
s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él!

Ő áll mellettem könnyben és mosolyban,
amíg az élet rögeit töröm,
s nyugodtan küzdök, mert tudom, hogy vár majd
egy új élet, s benn mennyei öröm.

E hit vigasztal minden megtiportat,
özvegyet, árvát, sír felé menőt,
gyermeket vesztett zokogó anyákat,
s aki beteg is, ebből nyer erőt.

- Az Úr feltámadt! - vallja millió szív
s nem roskad össze semmi súly alatt...
- Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad!

72. Húsvétra

Frissel elkészült húsvéti banneremmel kívánok minden kedves rendszeres és véletlenül idetévedő olvasómnak nagyon szép ünnepet!

71. Vicces WC-jel

Lányom kérésére készült egy hímzés. Kaptam egy képet azzal a kéréssel, hogy ebből legyen keresztszemes, mert "anya, te már annyit hímeztél, nem okozhat gondot egy ilyet elkészíteni" :)
Megható bizalmának ez a kép volt a kiindulási alapja:
Elővettem a kockás papírt és a "nagy tapasztalatot", és ez lett belőle:

Nem állítom, hogy 100%-osan elégedett vagyok, de azért nem rossz így elsőre :)

Itt a minta, hátha valaki szeretné elkészíteni. Én kontúroztam is.

2011. április 21., csütörtök

70. Nyulak

Nagyon tetszik nekem ez a kép, szerintem húsvéti üdvözlőlapra is kiváló. Egy régi újságban találtam. Gondoltam, hátha másnak is megtetszik :)
Ha csak az egyiket hímezzük, egy este elkészülhet - igaz, a posta már nem fogja időben kézbesíteni, de személyesen még átadhatjuk :)

69. Csalódás vagy...?

Olvastátok a Kisherceg című regényt? Ebben van egy róka, aki a Kisherceg barátja lesz. Azt kéri barátjától, hogy minden nap ugyanabban az időben találkozzanak, mondjuk délután háromkor. Akkor ő – mármint a róka – minden alkalomra fel tud készülni. Már órákkal előbb örül annak, hogy hamarosan találkozhat a barátjával, egy-két órával korábban „felvirágozza” a szívét, és örömmel nézi az utat, ahonnan a Kisherceg érkezni fog. Így minden találkozás ünneppé válik számára.
És természetesen minden alkalom, amikor a Kisherceg mégsem megy a találkozóra, óriási csalódás, szomorúság és fájdalom – teszem hozzá én.

Tudom, hogy így van, mert én pont olyan vagyok, mint ez a róka. Szeretek felkészülni egy-egy eseményre, találkozóra, alkalomra. Lehet ez bármilyen jelentéktelen dolog egy külső szemlélő számára. Vegyünk egy teljesen általános példát: egy hétköznapi vacsora. Ha tudom, hogy mikor lesz teljes a család, mikorra ér haza mindenki, szeretek készülni. Hogy pont akkora legyen kész az étel, hogy meg legyen terítve az asztal. Boldog izgalommal várom, hogy úgy és akkor, ahogyan én elképzeltem, leüljünk, együnk, beszélgessünk.
Ha sikerül, teljes az örömem. Ha valaki elkésik, nagy csalódást érzek, elromlik a napom, az estém.
Először reménykedem, még befuthat. Utána, izgulok, nem történt-e valami baja, hisz megígérte, hogy ekkorra jön… S amikor megérkezik? Akkor már dühös vagyok, a fejéhez vágom, hogy hiszen megígérte, hogy ekkorra jön!!! Innentől kezdve elromlik minden. Én magam rontom el…

Talán nem vagyok egyedül. Talán többen vagyunk mi, „rókák”, talán másoknak is ismerős ez az érzés.

Mi a megoldás? Általános receptet nem tudok, de az utóbbi időben kipróbáltam valamit, és nekem bevált.
„Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti” (Zsolt 37:5)
Vagyis add át minden terved és vágyad az Úrnak, imádkozzál, de engedd át Neki a döntést, hogy Ő alakíthassa a dolgokat.
Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel semmi, „lesz, ahogy lesz alapon” élem az életet. Egyáltalán nem! De óriási erőt és lelki békét jelent számomra, ha le tudom tenni mindazt, ami foglalkoztat, bánt vagy vonz. Amikor egy-egy dolog – legyen az bármilyen apróság, vagy létkérdésként értékelt nagy dolog – megoldását átengedem Istennek, akkor tudhatom, hogy Ő a lehető legjobban fogja azt elrendezni, mert Ő ismer és szeret engem, és mindig úgy cselekszik, ahogy az nekem a legjobb. Nem mindig sikerül, időnként óriási lelki harcot jelent, de ha meg tudom tenni, mindig megéri. Megnyugszom, és mosolyogni tudok olyan helyzetekben is, amikben korábban már robbantam. Ha bennem, belül béke van, akkor széppé válik körülöttem is a világ, hitem szerint azért, mert megéreznek valamit az emberek az Úr szeretetéből.

2011. április 20., szerda

68. Ő ma is szól...

Buszmegálló, nagy a tömeg. Délután 5 óra van. Fáradt emberek igyekeznek hazafelé. Kolléganőmmel mi is beállunk a buszra várakozók közé. Vidáman fecsegve, a várakozás izgalmával. Mi még nem haza megyünk. Céges rendezvényre igyekszünk. Reményeink szerint jó hangulat, jó zene s minden, mi szem-szájnak ingere vár ránk egy budai vendéglőben.
Éppen a várható finomságokról, meglepetésekről beszélgetünk, mikor odaoldalog hozzánk egy hajléktalan. Kezében újság, szemében kérdőjel. Mellékes mozdulattal hessegetjük el: „kösz, nem kell”. Nem szól, nem kérdez, megy tovább, a következő várakozóhoz.
Beszélgetek tovább, de szemem sarkából a kopott inget, a nyűtt embert figyelem. Megy várakozótól várakozóig, sikertelenül. Bennem pedig megszólal egy halk hang: „miért nem vettél újságot?”
Csönget egy villamos, zúgnak az autók, zajosak az emberek. Én azonban már nem azt hallom. Sőt azt sem, hogy mit is mondott a kolléganőm, csak mechanikusan vele nevetek. A belső hang egyre erősebb. „Szüksége lenne rá, hogy valaki ránézzen, észrevegye, vegyen tőle újságot. Nézz rá, te is láthatod: nem csak pénzt, emberszámba vételt is kér!”
Mozdul a kezem. Kikeresem a pénztárcám, kiveszek egy kétszázast és már furakszom is a tömegen keresztül a hajléktalan után. Odalépve mellé csak ennyit mondok: „Ne haragudjon, meggondoltam magam, mégis kérek egy újságot.”
Nem tudom, ki lepődött meg jobban: ő vagy én?
Visszatérve a kolléganőmhöz boldog békességet érzek. Nem az újságnak örülök, már nem is a vidám este ígéretének. Attól árad szét bennem a nyugalom, hogy meg mertem hallani a hangot. A hangot, amely a világ nagy zajában, csendesen, szelíden ma is szól hozzánk.
forrás: internet

2011. április 18., hétfő

67. Képeslapmix 1.

Ez a négy képeslap még a hétvége termése (csak a végleges formába öntés, mert a hímzés már régebben készen van).
Egész szép kis csokor, ugye?
Megadom a minták lelőhelyét, hátha valaki megkívánja őket :)
Ezt a rózsaszálat Barbi tervezte.
A húsvéti tojás és a kosaras rózsa mintája Aliola munkája.
A negyedik képeslap ismét hagyományőrző, a virág egy régi minta töredéke.
A rózsaszálat ma már el is ajándékoztam. Örömmel adtam, örömmel fogadták, érdemes volt dolgozni vele :)

2011. április 17., vasárnap

66. Hagyományőrző húsvéti képeslapok

Készülnek a munkáim Manka felhívására. Íme néhány képeslap, ami régi népi mintákkal készült.
Van egy szép beregi keresztszemes párnám:
Ebből választottam ki mintarészleteket, így készült el ez a két képeslap:
A képeslapok közelebbről:
Ezeknél  mintáknál ragaszkodtam az eredeti színekhez, mert az összhatást így is tökéletesnek éreztem.

Ezt a képeslapot pedig egy hertelendyfalvi minta töredéke díszíti.
Az eredeti színe piros-fekete, én pirosat és mélykéket választottam. A minta neve "Vasmacskás", és erről az oldalról van. Nagyon sok szép régi mintát találhattok ott.

A másik verzió úgynevezett térkitöltő lepedővég minta, melyet színváltó fonallal hímeztem:
A képeslapok mind hagyományos használatba kerülnek, holnap elküldöm azokat húsvéti üdvözletként :)

2011. április 16., szombat

65. KINCS

Gondoltam, még becsempészem ide a KINCS (aKINél a szív le CSendesül) logóját, merthogy keresztszemes hímzéssel készítettem :)
A tanfolyammal kapcsolatos gondolataimat alább olvashatjátok.
Logónak pedig azért ilyet hímeztem, mert ez jelképezi, a szívünkben sok-sok érzés kavarog, és néha nagyon kell figyelni, hogy melyiknek engedünk utat, kinél, KIBEN csendesülnek le érzéseink, gondolataink, a szívünk.

64. Hagyományőrző ollóőr

Elkészült életem első ollóőre. Névnapomra megleptem magam egy aranyos darus ollóval, most pedig - Manka kezdeményezésére - készítettem hozzá egy ollóőrt. A színek nem hagyományosak, mivel igyekeztem az olló színeit használni, a harmónia kedvéért.
A minta lövétei kosárkendőről való. A képen az olló, az ollóőr és az eredeti minta látható (ha valaki nem ismerné fel :))

63. Milyen vagyok?

Az utóbbi pár hétben egy csodálatos könyvre alapozva a KINCS tanfolyamon veszek részt.
A könyv címe: Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül.
Ebből a könyvből szeretnék most idézni:
"Soha nem fogod igazán élvezni a többi embert, soha nem lesz egészséges önbizalmad, soha nem fogod életedet Istennek tetsző megelégedettségben élni, soha nem fogod legyőzni az irigységet, és nem fogsz szeretni másokat úgy, ahogy kellene, amíg meg nem köszönöd Istennek, hogy olyanná teremtett, amilyen vagy."
James Hufstetler gondolata
"Inkább legyek olyan, amilyennek Isten megalkotott, mint a legnagyszerűbb teremtmény, amit csak kitalálhatok; mert az a tény, hogy megszülettem Isten gondolataiban és megalkotott engem, a legkedvesebb, leghatalmasabb és legértékesebb gondolat számomra."
George MacDonald gondolata
"Te alkottad veséimet,
te formáltál anyám méhében.
Magasztallak téged,
mert félelmes és csodálatos vagy;
csodálatosak alkotásaid,
és lelkem jól tudja ezt.
Csontjaim nem voltak rejtve előtted,
amikor titkon formálódtam,
mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid;
könyvedben minden meg volt írva,
a napok is, amelyeket nekem szántál,
bár még egy sem volt meg belőlük."
Dávid király gondolatai, melyeket a 139. zsoltár 13-16. versében olvashatunk, a Bibliában.

Elégedett vagy magaddal? Nem? Pedig lehetnél, hiszen téged is Isten alkotott. Kívül és belül, testileg és lelkileg Ő formált.
Nincs értelmetlen nap. Minden napot Ő ad számodra. Ha keresed akaratát, kapcsolatban vagy Vele, betöltöd feladatodat, akkor helyesen élsz.
Próbáljuk meg! Legyünk elégedettek magunkkal, életünkkel!
Ha ezt eldöntjük, máris kisüt a nap.
forrás: internet

2011. április 14., csütörtök

62. Húsvéti készülődés 3.

Immár a lakás is kezd húsvéti díszítésbe öltözni.
Gondolkoztatok már azon, hogy mi köze a nyúlnak a tojáshoz? Nézelődtem a net-en, és találtam egy egészen hihető magyarázatot:

A húsvéti nyúl megjelenésének magyarázata már jóval nehezebb. Az ünnep termékenységgel kapcsolatos vonatkozásában, magyarázat lehet a nyúl szapora volta. Mivel éjjeli állat, a holddal is kapcsolatba hozható, mely égitest a termékenység szimbóluma. Nyúl és tojás ősi kapcsolatát abban látják a kutatók, mely a germán hagyományok alvilági istennőjének legendájában jelenik meg: eszerint a nyúl eredetileg madár volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta. E különös tulajdonságú állat hozzánk a húsvéttal kapcsolatosan német közvetítéssel került, de kialakulását homály fedi. Az is lehet, hogy egy egyszerű tévedésről van szó, mert régen egyes német területeken húsvétkor szokás volt gyöngytyúkot ajándékozni tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, röviden Hasel. A félreértés abból eredhet, hogy németül a nyúl neve Hase.
Mindenesetre a tojáshozó nyúl igen népszerűvé vált, a múlt század végén a képes levelezőlapok elterjedésével sokfelé eljutott.


A kép tanúsága szerint nálam a bárányok nyertek, a középső, rózsaszín ruhás bárány nénit most kaptam ajándékba :) Ugye milyen aranyos?

2011. április 13., szerda

61. Székely kapu

Egyik legkedvesebb hímzésem látható itt, ami már majdnem elkészült.

Nagy-nagy köszönet érte Barbinak, akinek a fejéből a székely kapu és a székely virág mintája - sok-sok egyéb szépség mellett - kipattant. Én pedig összeálmodtam a kettőt és az egyik kedvenc Koncz Zsuzsa énekem egy ide illő részletét.
A hímzés kész, mint látható :), de keretezni fogom, és az IKEA-s keretet még be szeretném festeni dióbarnára, hogy tökéletes legyen az összhang. Mert álmodni csak tökéleteset szabad!

2011. április 10., vasárnap

60. Húsvéti készülődés 2.

Mai kreatív délutánom eredménye egyetlen tojás. Szerettem volna többet elkészíteni, de örülök, hogy legalább ez az egy sikerült.
Az ötlet innen származik.
Tegnap vettem még zöld filcet és egyéb anyagokat is, remélem, még tudok készíteni egy-két dolgot húsvétig. Vannak terveim :)
Közben készülnek a Manka által meghirdetett lehetőségre is a "pályaművek". Igyekeznem kell, hiszen április vége a határidő, és a napok rohannak :(

2011. április 5., kedd

59. Miért???

Sétálok az utcán. Nem csinálok semmi különöset, élvezem a nézelődést, megbotlom, elesek. Eltörik a lábam. Miért?
Elutazunk nyaralni. Nem valami flancos helyre, de végre pár napra kiszabadulhatunk otthonról. Mire hazaérünk, valakik kifosztják a lakásunkat. Miért?
Boldog, békés család. Papa, mama, gyerekek, csupa szép szeretet… mint a mesében. Az anya rákos lesz és meghal. Miért?
Hányszor történik a szomszédunkkal, a barátunkkal, a rokonunkkal, vagy velünk valami olyan, aminek hatására feltesszük a gyötrő kérdést: miért? Miért kellett ennek megtörténnie és miért pont vele, velem? Olyan sokszor kérdezünk, de vajon hányszor akarjuk meghallani a választ? Hányszor tudunk csendben figyelni arra, mi is az üzenete annak az eseménynek, ami történt? Tudjuk-e, hisszük-e, hogy mindennek, ami velünk történik, üzenete van? Talán nem azonnal értjük meg, talán soha nem értjük meg, de az életünket alakítja, jellemünket formálja, talán elindít egy teljesen más irányba, mert arra kell mennünk, ott van feladatunk, küldetésünk.
Az alábbi történet nekem segített abban, hogy ilyen esetekben megpróbáljak csendben figyelni a válaszra:
Egy hajótörés egyetlen túlélője egy kicsi és lakatlan szigetre vetődött. Buzgón imádkozott Istenhez, hogy megmentse, és minden nap a horizontot fürkészte, hogy vajon jön-e valami segítség, de semmit sem észlelt. Kimerülve, de végül is sikerült egy kis kunyhót építenie a vízből kimentett farönkökből, hogy megóvja magát a különböző természeti veszélyektől, és ahol kevés javait tárolja. De egy nap, miután ennivaló után nézett, hazaérvén, a kunyhóját lángokban találta és a füst az egekig gomolygott. A legrosszabb történt - minden elveszett. Megtelt fájdalommal és méreggel.
- Isten, hogy tehetted ezt velem? - kiáltotta.
Azonban másnap kora reggel, egy hajó hangjára ébredt, amely a sziget felé közelgett. Őt jött megmenteni.
- Honnan tudtátok, hogy itt vagyok? - kérdezte az elcsigázott ember a megmentőitől.
- Láttuk a füstjelzésedet, - válaszoltak.
Könnyű elcsüggedni, amikor a dolgok rosszul mennek, de nem szabad elvesztenünk a szívünket, mert Isten dolgozik az életünkben, még akkor is, ha szenvedünk.
Emlékezz arra, ha legközelebb a kis kunyhód porrá ég, hogy ez talán egy füstjelzés is lehet, amely Isten kegyelme után kiáltozik.

2011. április 1., péntek

58. Képeslapok

Holnap két képeslap gazdára talál :)
Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint,
nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
hanem az ÚR törvényében gyönyörködik,
és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,
amely idejében megtermi gyümölcsét,
és nem hervad el a lombja.
Minden sikerül, amit tesz.
Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva,
amelyet szétszór a szél.
Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején
és a vétkesek az igazak közösségében.
Mert ismeri az ÚR az igazak útját,
a bűnösök útja pedig semmibe vész.
Zsolt 1.

Zarándokének. Salamoné.
Ha az ÚR nem építi a házat,
hiába fáradoznak az építők.
Ha az ÚR nem őrzi a várost,
hiába vigyáznak rá az őrök.
Hiába keltek korán,
és feküsztök későn:
fáradsággal szerzett kenyeret esztek.
 De akit az ÚR szeret,
annak álmában is ad eleget.
Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek,
az anyaméh gyümölcse jutalom.
Mint a hős kezében a nyilak,
olyanok a serdülő ifjak.
Boldog az az ember,
aki ilyenekkel tölti meg a tegzét:
nem szégyenül meg,
ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.
Zsolt 127.

57. Mesetarisznya 3.

Elkészült a harmadik mesetarisznya mintája is, a "fiús".
Többet már nem készítek, mert
a/ ezeket is meg kell majd varrni tarisznyának valamikor
b/ egyéb dolgokba is belevágtam.
Pl. jelentkeztem Manka felhívására, és még csak az ötlet van meg, hogy mit is fogok készíteni a régi magyar minták felhasználásával. Pedig e hónap vége a határidő. A napok pedig rohannak :(
Viszont nézelődtem a net-en, és úgy látom, készülnek a tarisznyák. Pl. itt megnézhettek néhányat. Úgy örülök neki, hogy többen is belevágtunk! De xszemeset még nem láttam :)