Hétfő
Csípős
volt a hajnal, párás az arcom. Arra ébredek, hogy fázom, Miért
csillagos a mennyezet? És miért ragyog így a hold? Döbbenten vettem
észre, hogy a szabad ég alatt aludtam ádámkosztümben, egyedül. Felvillan
bennem egy gondolat: annyid van, amennyiért tegnap hálát adtál. Nincs
család, nincs semmi. Ebben a pillanatban egy célom volt: elrejtőzni,
senki se lásson. Aztán mélyen elgondolkodtam. Világossá vált, hogy a
változás legkorábban holnap reggel állhat be. Hálát adtam a családomért,
a házunkért, az autónkért, a ruhákért...
Kedd
Melegben
ébredtem, de rettenetesen fájt a hátam. A földön aludtam, mellettem a
feleségem, szobában a gyerekek. Mindenki a földön aludt. Körülnéztem. Az
egész lakás üres. Nincs élelem se. Csak annyid van, amennyiért tegnap
hálát adtál. Ledöbbentem. Ennyire konkrétan? Benyitottam a spájzba, volt
egy kis ennivaló. Ezek szerint valaki hálásabb volt mint én.
Gyorsan
elmentem dolgozni. Bementem a munkahelyre, Értetlenül néztek rám, hogy
mit szeretnék csinálni. És bevillant: ezért nem adtam hálát.
Összetörve
mentem haza a felületességem miatt. Otthon Joli azzal várt ,hogy
semmink nincs: a víz nem folyik, gáz és villany nincs, nem tud főzni,
mert nincsenek edények sem.
Ráeszméltem,
hogy minden, a családom jóléte az én hálaadásomtól függ. Leborultam és
imádkoztam. Igyekeztem számba venni mindent. Békében lefeküdtem este.
Szerda
Kényelmesen
ébredtem. Meleg volt. Melegek a radiátorok. Siettem a fürdőbe hogy
megnézzem folyik-e a víz. Igen. Buzgalmamban igyekeztem felleltározni
amit elsőre tudtam. Mindent a helyén találtam. Izgalmakkal a szívemben
elindultam a munkahelyre. Nyugtattam magam, hogy minden rendben lesz,
hiszen hálát adtam a munkámért, de azért szorongtam. Óvatosan léptem be
az ajtón, ahol a már megszokott üdvözlés fogadott. A főnököm
megkérdezte, hol voltam két napig? Hidd el, nem fogod elhinni ha
elmondom - válaszoltam.
Hazaérve nyugtáztam, hogy minden rendben van. Este örömmel a szívemben tértem nyugovóra.
Csütörtök és Péntek
A régi megszokott mederben telnek a napok. Annyi különbséggel, hogy hálát adok. Beépítettem a hálaadást az életembe.
Minden meg van.
Szombat
Nagy
igyekezettel készültem a hálaadónapi próbára. Kinyomtattam a kottákat,
siettem családommal együtt a próba megbeszélt időpontjára. Ekkor azonban
nem volt senki. Vártam. Vártam estig, de nem jött senki. Odaálltam a
család elé és azt mondtam: miattam van. Nem adtam értük hálát.
Hazamentem, összetörtem, sírtam. Azok lesznek itt, akikért hálás vagyok.
Számba vettem mindenkit. Azokat is akiket megbántottam, és azokat is
akik megbántottak. Kértem Istent, hogy juttasson eszembe mindenkit, hogy
én ne legyek akadálya annak hogy eljöjjenek ma.
Vasárnap
Izgulok. Imádkozom és félek. Újra imádkozom.
Ugye mindenért, mindenkiért hálát adtam?
... Itt vagyunk...
