Maradj immár, tünde játék, te világi élet!
Tied voltam, megtagadlak, Krisztusomnak élek.
Serlegedben telt a kedvem és a földi kincsen,
Megízleltem s megtanultam, hogy igaz jód nincsen.
Tiszta mézzel csalogattál, úgy esengtem érte!
Epe volt a poharadban, mikor ajkam érte.
Csalfa hírrel hitegettél, ígértél nagyságot.
Hiúságok hiúsága! Már szememmel látok.
Szívem immár magasabbra, igazabbra éhez:
Szállni vágy' a gyönyörűség örök kútfejéhez.
Már előttem Isten arca, ama boldog ország.
Már ezentúl annak élek, Aki nékem jót ád.
szöveg: Sík Sándor
 |
| forrás: Baptista Gyülekezeti Énekeskönyv |
Nagyon szép dicséret! Köszönöm :-)
VálaszTörlés