762. A Gologtáig...

kép forrása: internet

Túrmezei Erzsébet:
                        MEDDIG

Uram, Tenéked sok a Pétered,
sokak a nagycsütörtök-éjszakáid,
s olyan kevés a csendes Jánosod,
aki nem ígér, nem fogadkozik,
de elkísér egész a Golgotáig.

Mert olyan könnyű azt kimondani
egy izzó perceben: Meghalok Veled!
De annyi minden visszahúzna még,
ha ránk borul a szörnyű éjszaka,
ha megérint a fagyos lehelet.

Talán csak egy kisgyermek mosolya,
vagy a hitves könnyfátyolos szeme...
Susognak a szélben ringó habok:
a halászbárka, az otthon képe hív...
Oh, legalább búcsúzni kellene!

Hamu alól az életösztön is
felparázslik: Oh, ily hirtelen?
Egy percre olyan szép lesz a világ,
átölel minden színe, illata!
- s már el is hangzott a "Nem ismerem!"

Uram, Tenéked sok a Pétered,
sokak a nagycsütörtök-éjszakáid.
Oh, bár lehetnék csendes Jánosod,
aki nem ígér, nem fogadkozik,
de hű marad egész a Golgotáig.