538. Az alku

Lukátsi Vilma verse

alapige: 1Móz 18; Efezus 1:7

Sóhajt a szél a Mamré tölgyesében,
pedig a tölgyes nincsen már sehol,
eltemette az idő homokja
a mulandóság mélyén valahol.
De a szél, amely a port ráhordta,
a szél időtlen.
         És ma is beszél
Isten - Ábrahámmal, veled vagy velem?
Ki tudja azt, ha zúgni kezd a Szél?

... Ábrahám az élmény melegével
az őt megáldó Úrral szemben áll,
Aki elindult.
        Kérdéssel marasztja:
- Ötven igazért is eljön a halál
a gonoszokkal együtt, mondd, Uram?
(a merészségtől hangja megremeg).

Zendül a Szél a Mamré tölgyesében:
- Ötven igazért megkegyelmezek!
Aki szelet vet... az időtlenségben
viharra váló nagy hitet arat:
- S ha az ötvennek csak öt híja van,
akkor megvonod irgalmadat?
Irtózva tekint Sodoma felé,
ott lakik Lót és családja, rokon,
nem osztozik a város bűnében,
s ítélet lesz ott túl a dombokon.

Sóhajt a szél a Mamré tölgyesében:
- És ha csak negyven igazat találsz?
- Ha találok, a negyven igazért
a város elkerüli a halált!
Izzó szén a lélek rostájában:
- És ha csak harminc igaz lesz, Uram?
- Ha találok ott harminc igazat,
ítélet nélkül visz tovább utam!
Zúg már a szél a Mamré tölgyesében,
mert ahogy fogy a szám, úgy nő a hit:
- És ha húsz, Uram, de ha annyi sincs,
csak tíz igaz... tíz ér még valamit?

Nem volt tíz igaz.
           Elveszett a város.
A füst és pernye ma is fojtogat,
ha megszólal a lelkiismeret,
és megkérdezi: van-e tíz igaz?
A lelkünk mélyén vergődik a kérdés,
és megdöbbentő rá a felelet:
- A GOLGOTÁN ért véget az alku!
Nem volt tíz igaz.
         Csak Egyetlenegy!

a baloldali kép K. Takács Magdolna festménye

forrás: internet

Áldott, szép Húsvétot kívánok minden kedves Olvasómnak, Látogatómnak!
Ich wünsche an allen meinen Lesern, Besuchern frohe Ostern!