kép az internetről |
Ef 1:3-1
MINDIG "VONALBAN"
Nézem az embereket, a zajjal töltött utcákon, a zsúfolt buszokon, a vasbetonba zárt várótermek egyhangú félhomályában, a megállók kopott peronjain. Rohannak a munkahelyekre, találkozókra, bevásárolni, és közben telefonálnak. Szinte alig látok telefon nélküli embert, mintha már a technikának ezen eszköze nélkül nem is lehetne létezni. Elgépiesedett, urbanizálódott, mobiltelefonra épített, programozott, bábeli társadalom, amely önmaga alá gyűrte a csend szépségében megfogant lélektápláló harmóniát. Még átköszönni sem tudok a túloldalon elhaladó ismerősömnek, úgysem hallaná, mert annyira bele van merülve digitalizált online kommunikációjába. Mindenesetre keresem tekintetét, próbálkozom, amíg a látószögében vagyok, de fel sem néz, csak rutinszerűen ballag lehajtott fővel, s a járda gödreiben alvó ráncos képű víztócsákat tétován kerülgetve beszél és beszél. Vajon Istennel is ilyen aktív beszédkapcsolatban vagyunk, keressük, hívjuk óránként, vagy naponta? Kíváncsi lennék rá, hogyha a Teremtőnek lenne mobiltelefonja, a száma benne lenne könyvtárunkban? Agyonbonyolított életünkben Istennel léphetünk legegyszerűbben kapcsolatba, Ő éjjel-nappal "vonalban" van, sosem ad foglalt jelzést, és semmilyen tárgyi eszköz nem szükséges a Vele való beszélgetéshez.
Fogadd el Isten bocsánatát és bocsáss meg magadnak!
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)
forrás: csendespercek.hu
Ezzel a mobilos dologgal teljesen egyetértek, kedvem volna néha jól kidobni az erkélyen. Egy állandó készenléti helyzetet teremt. Imádom "véletlenül" itthon hagyni! :o) Még jó, hogy a kertben nem sok a térerő...oda is csak a fotózás kedvéért viszem.
VálaszTörlés