566. Öröknaptár: május / Ewiger Jahreskalender: Mai

Csodálatos hónap a május! A kedvenc hónapom :)
Mai ist wunderschön! Mein Lieblingsmonat :)

Élvezem a virágokat, a gyöngyvirág és az orgona illatát, a nem túl meleg, de napfényes napokat, nagyon jó élni! :)
Ich genieße die Blumen, den Duft des Maiglöckchen und des Flieders, die nicht zu warme, aber sonnige Tage, es ist gut, zu leben! :)

Nektek melyik a kedvenc hónapotok?
Welcher Monat ist Ihr Lieblingsmonat?

... és a végére egy kedves májusi versem:

Mécs László:
         MÁJUSI LEGENDA

Zöld vetésnek ringó tengerében
gyalogösvény ment, oly keskeny éppen,
mintha Mózes vágta volna széjjel
világhírű varázsvesszejével.
Léha tücskök dáridója zengett
a csiklandozta a mosolygó csendet.
Bár szívemben régi tüske égett,
megáldottam a nagy mindenséget.
Az utacskán lábom hetykén ment át,
orrom mesét szimatolt, legendát.

S íme, jött is szembe az ösvényen
egy szakállas koldús, lassan, vénen.
Úgy mutatta félkarját, a csonkát
pőrén, mint pénz kölykező vagyonkát.
Másik karja felém nyúlva pénzt kért.
Belenyúltam a zsebembe pénzért.
Számolgattam, aprópénzt kerestem
bosszankodva, és fukarka resten.
S míg pirulva, pénzt böngészve álltam,
hirtelen lúdbőrös lett hátam,
különleges, túlvilági csend lett,
harangvirág hallhatóan csengett,
s bár lehunytam mindkét szempillámat:
mintha Jézus nézett volna rám ott,
borzongások leptek el, mint hangyák,
s meghallottam Jézus titkos hangját:

"Mit számolgatsz olyan kínos-bölcsen?
Mikor kértél, hogy szíved megtöltsem
boldogsággal, s balzsam kellett, kegyszer,
anyád csókját számoltam csak egyszer?
Megszámoltam álmaid vetését,
gyermekek, fák, fecskék nevetését,
holdas esték néma titkú báját,
lepkék, rétek tarka karneválját?
Megszámoltam a sok szívet, ember,
mely feléd nyílt, mint tulipán-tenger?
Számoltam az égből rád szalasztott
napsugarat, jóságot, malasztot?
Megszámoltam csöppenként a vérem,
mely kifolyt, hogy élhess hófehéren,
s boldogsággal szívedet megtöltse?
- Te meg számolsz, mint garaskák bölcse!"

... E szavakra pillám felnyitottam,
de nem láttam, csak a koldúst ottan.
Pénzt várt. Én meg zavaromban nyomban
pénztárcámat a markába nyomtam.
Ő rám nézett félve, megindultan,
s azt gondolva, hogy megbolondultam
futni kezdett. Nagy jókedvem támadt,
zöld kalászok csókolták ruhámat,
tust vonózott a föld minde tücske,
s a szívemből önmagától
kihullott egy régi rozsdás tüske.