204. Számonkérés

... avagy gondolataim a vasárnapi igehirdetés kapcsán.

"Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint."

Jelenések könyve 22:12

Tegnap jártuk végig a temetőt. Elnéztem a rengeteg virágot, koszorút, mécsest, és elgondolkodtam rajta: hány millió forint vándorol ki ezen a hétvégén a temetőkbe! Igen, tudom én, emlékezünk elhunyt szeretteinkre. Vagy esetleg - tudat alatt - egy pogány szertartás folytatói vagyunk: áldozunk a halálnak, hátha akkor kevésbé lesz félelmetes számunkra?

Miért félnek olyan sokan a haláltól? Talán azért, mert - ahogyan a közmondás is megfogalmazza - egy dolog biztos: a halál? Vagy azért, mert a leghitetlenebb emberekben is benne van a félelem, hogy lesz számonkérés a végén?

Igen, ez elég félelmetes dolog. Az iskolában is benne volt mindannyiunk gyomrában a görcs, ha tudtuk, hogy aznap valamiből felmérést írunk. Vagy emlékezzünk vissza az érettségi napjaira! Mennyivel inkább okozhat görcsös félelmet a végső számonkérés ténye!

Ezt a történetet vasárnap hallottam:

Amikor általános iskolába jártam, földrajzból nem csak tankönyvet és munkafüzetet kaptunk év elején, hanem egy témazáró-füzetet is. Ezt persze a tanárnő rögtön beszedte, és csak akkor kaptuk kézhez, amikor meg kellett írni a témazáró dolgozatot.

Az iskolát akkor még szenes kazánnal fűtötték. Egyik délután, amikor az udvaron játszottunk, észrevettük, hogy a kazánház ajtaja nyitva van. Azonnal belopakodtunk. A földön sok papír hevert, és azt láttuk, hogy ott van egy földrajz-témazáró füzet is. Egy korábbi évfolyamon tanuló kislányé volt, a feladatok végig kitöltve, színötösre osztályozva. Úgy éreztük, aranybányára leltünk. Rögtön magunkkal vittük a füzetet, igyekeztünk minden osztálytársunknak megmutatni, és persze a tanárok előtt eltitkolni. Gondolom, később rájöttek, hogy valami ilyesmi történhetett, mert a következő földrajz-dolgozatot szinte mindenki ötösre írta meg.

Ugye mindannyiunk félelme csökken, ha tudjuk, hogy mi lesz a számonkérés alapja, mik lesznek a kérdések, mi az, amire fel kell készülnünk?

Persze, ha úgy érezzük, hogy a kérdésekre a választ nem ismerjük, és az elvégzendő feladatok meghaladják az erőnket, akkor a félelem csak nő.

Úgy gondolom, én - és velem együtt sok-sok hívő ember - azért nem félünk a haláltól, mert tudjuk ugyan, hogy lesz számonkérés, de azt is pontosan tudjuk, hogyan lehet átmenni a vizsgán.

A csodálatos hír az, hogy nem mi vagyunk különlegesen okosak és ügyesek! Mi "csak" egyetlen dolgot tettünk: elfogadtuk azt, hogy Jézus Krisztus a kereszten mindent elvégzett helyettünk.

Ha letérdelsz Isten elé, elismered azt, hogy te magad képtelen vagy felkészülni a "vizsgára", a végső számonkérésre, de elfogadod Jézus Krisztus megváltó munkáját, akkor nem kell többé rettegned: megfelelően felkészültél! Amikor majd megállsz Isten előtt - mert mindenki meg fog állni Ő előtte, az is, aki ezt ma még nem hiszi el! -, szóval amikor megállsz Ő előtte, akkor Isten az Ő Fiára fog nézni, és Ő a dolgozatot színötösre írta meg!