Inkább azt a címet kellett volna írni, hogy a Titanic mentőcsónakjainak üzenete. Merthogy ez a bejegyzés erről fog szólni. De először meg kell(ene) nézned ezt a filmet:
A Titanicon 2207 ember utazott, 705-en menekültek meg, pedig a mentőcsónakokban 1178 embernek lett volna hely. Amikor a hajó elsüllyedt, csak egy csónak ment vissza menteni a fuldoklókat. A többiek ültek a biztonságban. Féltek, vagy nem is érdekelte őket, mi lesz azokkal, akik a vízben vannak.
Csak egy John Harper volt közöttük.
Ha Te már ismered az ÚR Jézust, akkor benn ülsz a csónakban. De nem ülhetsz nyugodtan a biztonságban! Menned kell, és menteni azokat, akik még a vízben vannak. Akik fuldokolnak. Vagy akik nem is tudják, hogy fuldokolnak.
Isten szeretete határtalan. Az Ő "csónakjában" mindenki számára van hely. Menj hát vissza, és hirdesd ezt azoknak, akik még nem tudják, vagy nem akarják tudni!"De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?" Róm 10:14
hmmm...kb.1 órája ritka fura dolog történt velem...ekkor még a buszon voltam...hosszú történet, de a fura, hogy úgy érzem ebben a bejegyzésedben a vastagon szedett szövegben a legvégén választ kaptam valamire...talán. Bárcsak tudnám, hogy nem a véletlen műve! És ami még fura, kb. akkor tetted közzé ezt a bejegyzést blogon, mikor az én csodám zajlott az utazás alatt. Nekem most nem is annyira a Titanicon akadt meg a figyelmem, inkább a titokzatos utolsó mondatokon :-)
VálaszTörlésNincsenek véletlenek. És ha egy igevers kapcsán érzed, hogy ez talán válasz, akkor az tuti nem a véletlen műve!
VálaszTörlésKíváncsi lennék a történetre... akár mail-ben is... nem baj, ha hosszú... persze, csak ha meg szeretnéd osztani velem :)
Ezzel az utolsó mondattal nagyon megleptél, annyira fura, hogy pont most látom ezt, komolyan olyan, mint egy jel. Véletlenek pedig nincsenek...
VálaszTörlésMajd megpróbálom összefoglalni a gondolataimat ezzel kapcsolatban, bár nem is tudom, hogy mit is gondoljak, most eléggé össze vagyok zavarodva.
(És ne haragudj ezért a zagyva kommentért, de úgy éreztem, el kell mondanom, mennyire furcsa és aktuális ez. Örülök, hogy benéztem hozzád.)
Majd holnap vagy szerdán leírom mailben, mert kicsit zavaros két nap elé nézek :-)
VálaszTörlésDe szívesen olvasnám a két előttem szóló történetét, ami a bejegyzéseddel kapcsolatos... Tudod, épp ezeken a dolgokon gondolkodtam-gondolkodok, egy beszélgetés kapcsán merültek fel kérdéseim, s most úgy látom, rajtad keresztül jött a megerősítés. Arra gondolok, hogy az igét persze, hogy megélni kell, de szólni is. Nem mondhatom (minden esetben), hogy várni kell, majd odaérnek a dolgok, az idő felett nincs hatalmunk, nem tudjuk mennyi adatott kinek-kinek... Itt nyugaton igencsak kesztyűs kézzel bánnak az emberekkel, gyerekekkel, óvatosan, nehogy privát szférát sértsünk stb. , nem szóljuk az igét, mert elveszítjük a fiataljainkat... nem tudok egyet érteni... ez is zagyva megjegyzés lett, remélem, ki lehet hámozni a lényeget. Szép napot számodra!
VálaszTörlésKedves Rita!
VálaszTörlésKommented kapcsán két idézet jutott eszembe. Az egyik mondás Szent Ferenctől származik: "Minden időben hirdesd az evangéliumot, és ha szükséges, használj szavakat is." A másikat egy pedagógus mondta: "A szavak is cselekedetek, a cselekedeteink pedig beszédesek."
Azt gondolom, elsősorban az életünk kell, hogy prédikáljon. Ha azonban valaki rákérdez, hogy mi az, amit lát, akkor merni kell szólni.
Bizonyos helyzetekben viszont kötelező szólni. Ehhez kell a Szentlélek vezetése.
Nem egyszerű. Nekem sem. Nem úgy írok, mint aki tudja és teszi a tutit. Inkább úgy, mint aki felismerte, hogy hol hibázik, és szeretne erre rácsodálkoztatni másokat is...
És mielőtt bárki meggyanúsít, hogy ellent mondtam magamnak, vagy Neked :)még annyit, hogy a fuldoklók esetén MINDIG mondani kell. És fuldoklók tömege vesz körül bennünket.
VálaszTörlésEbben a helyzetben nincs privát szféra, amit tisztelni kellene - szerintem.