2011. szeptember 29., csütörtök

178. Egyik kedves ismerősöm átélte...

Ismeretlen szerző:
           KÖLCSÖNADOTT GYERMEK
 
„Elengedem egyik gyermekemet
látogatóba – szólt -, röpke időre.
Míg szíve dobban, majd a tiétek,
s elsodor parttalan könny-patak tőle
hat-hét vagy húsz-huszonkét év után.
De addig is! Gondoznátok-e nékem?
Adnátok-e otthont, míg odavan?
Míg eljövök érte újra az égen
hogy hazavigyem? Lebbenő szél lesz,
májusi hó, almavirágnyi idő
kicsi sorsa, de bánatotokban
vigasz az emlék s szavam tán békítő:

Miért is hagynám ott közöttetek?
Egy napszálltakor mindenki visszatér.
Gyermekemet csak tanulni küldöm:
van, mit csupán az ért, ki arra lent él.
Széttekintettem hát a földtekén,
bölcs és türelmes oktatót kerestem,
s úgy találtam, porban baktatók közt
nem lenne eszközöm más, csak ti ketten.
Teljes szívvel tudjátok szeretni
gyermekem, nem nézve kárbament erőt,
s nem gyűlölve engem, ha úgy tűnik,
visszakértem tőletek idő előtt?”

Véltem hallani, amint így szólnak:
„Atyánk, legyen meg a Te akaratod!
Az örömért, mit gyermeked jelent,
elvállaljuk a bánat-kockázatot.
Szívünkbe zárjuk kit Tőled kaptunk,
gyengéden óvjuk, hordozzuk, tanítjuk.
A boldogság, mit megkóstolhatunk
édes lesz, köszönjük hát. S visszaadjuk
őt, ha jönnek érte angyalaid
bármilyen korán, és elviseljük mi
a könnyeket, a fájó bánatot.
S ha lehet, megpróbáljuk megérteni.”

3 megjegyzés:

  1. .........

    nem rám gondoltál tudom, de köszönöm a verset ....

    VálaszTörlés
  2. Ez a könyv, a "Kölcsönkapott gyermek" című,már több évtizede segítséget nyújtott egy családnak, akik az első babájukat néhány hónaposan elveszítették. Elvittem nekik elolvasni....Most,ha rágondolok, ebbe csak belehalni lehet, de ismerek olyan szülőket,akik kaptak erőt túlélni....
    Mindig rettentően megráz az ilyen hír.....

    VálaszTörlés
  3. Belehalsz, ez biztos, de a Kegyelem az, ami tovább visz...

    VálaszTörlés

Köszönöm a látogatásodat!
Danke für Deinem Besuch!