2022. március 18., péntek

1277. HÁLA

„Képzeld el, hogy ma csak az van neked, amiért tegnap hálát adtál.”


Erre válaszul írta valaki az alábbi kis gondolatsort: 

Hétfő
Csípős volt a hajnal, párás az arcom. Arra ébredek, hogy fázom, Miért csillagos a mennyezet? És miért ragyog így a hold? Döbbenten vettem észre, hogy a szabad ég alatt aludtam ádámkosztümben, egyedül. Felvillan bennem egy gondolat: annyid van, amennyiért tegnap hálát adtál. Nincs család, nincs semmi. Ebben a pillanatban egy célom volt: elrejtőzni, senki se lásson. Aztán mélyen elgondolkodtam. Világossá vált, hogy a változás legkorábban holnap reggel állhat be. Hálát adtam a családomért, a házunkért, az autónkért, a ruhákért...

Kedd
Melegben ébredtem, de rettenetesen fájt a hátam. A földön aludtam, mellettem a feleségem, szobában a gyerekek. Mindenki a földön aludt. Körülnéztem. Az egész lakás üres. Nincs élelem se. Csak annyid van, amennyiért tegnap hálát adtál. Ledöbbentem. Ennyire konkrétan? Benyitottam a spájzba, volt egy kis ennivaló. Ezek szerint valaki hálásabb volt mint én.

Gyorsan elmentem dolgozni. Bementem a munkahelyre, Értetlenül néztek rám, hogy mit szeretnék csinálni. És bevillant: ezért nem adtam hálát.

Összetörve mentem haza a felületességem miatt. Otthon Joli azzal várt ,hogy semmink nincs: a víz nem  folyik, gáz és villany nincs, nem tud főzni, mert  nincsenek edények sem.

Ráeszméltem, hogy minden, a családom jóléte az én hálaadásomtól függ. Leborultam és imádkoztam. Igyekeztem számba venni mindent. Békében lefeküdtem este.

Szerda
Kényelmesen ébredtem. Meleg volt. Melegek a radiátorok. Siettem a fürdőbe hogy megnézzem folyik-e a víz. Igen. Buzgalmamban igyekeztem felleltározni amit elsőre tudtam. Mindent a helyén találtam. Izgalmakkal a szívemben elindultam a munkahelyre. Nyugtattam magam, hogy minden rendben lesz, hiszen hálát adtam a munkámért, de azért szorongtam. Óvatosan léptem be az ajtón, ahol a már megszokott üdvözlés fogadott. A főnököm megkérdezte, hol voltam két napig? Hidd el, nem fogod elhinni ha elmondom - válaszoltam.

Hazaérve nyugtáztam, hogy minden rendben van. Este örömmel a szívemben tértem nyugovóra.
 
Csütörtök és Péntek
A régi megszokott mederben telnek a napok. Annyi különbséggel, hogy hálát adok. Beépítettem a hálaadást az életembe.

Minden meg van.

Szombat
Nagy igyekezettel készültem a hálaadónapi próbára. Kinyomtattam a kottákat, siettem családommal együtt a próba megbeszélt időpontjára. Ekkor azonban nem volt senki. Vártam. Vártam estig, de nem jött senki. Odaálltam a család elé és azt mondtam: miattam van. Nem adtam értük hálát.  Hazamentem, összetörtem, sírtam. Azok lesznek itt, akikért hálás vagyok. Számba vettem mindenkit. Azokat is akiket megbántottam, és azokat is akik megbántottak. Kértem Istent, hogy juttasson eszembe mindenkit, hogy én ne legyek akadálya annak hogy eljöjjenek ma.

Vasárnap
Izgulok. Imádkozom és félek. Újra imádkozom.

Ugye mindenért, mindenkiért hálát adtam?

... Itt vagyunk...
 
Forrás: Égi csepp

1 megjegyzés:

  1. Igen, minden nap mindenért és mindenkiért hálát adok én is. Ezért is imádkozom.

    VálaszTörlés

Köszönöm a látogatásodat!
Danke für Deinem Besuch!