2011. február 28., hétfő

44. Vers - mindent elmond...

Túrmezei Erzsébet

ÉS ÁLDALAK, HOGY A BIMBÓ ELFAGYOTT

Láttam a bimbót és hittem a virágban.
Láttam a szikrát és hittem a lángban.

Hasadt a bimbó, kinyílt a virág.
Éledt a szikra, felcsapott a láng.

És velük nyílt és lángolt hitem,
Ó, a hegyet tengerbe merítem!

Nincsenek korlátok és messzeségek!
Égnek a lángok! Hiszek! Én is égek!

De most a bimbó... korán elfagyott,
Kihunyt a szikra... sötétben hagyott.

És hitem is... elfagyott vele
és kialudt és elhagyott vele?

Vagy bimbó nélkül higgyek a virágban?
És szikra nélkül is higgyek a lángban?

Járni tanuljak zúgó tengeren?...
Nem látok mást... csak Téged, Mesterem...

Csak Téged, az egyetlent, a nagyot!
...És áldalak, hogy a bimbó elfagyott

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatásodat!
Danke für Deinem Besuch!