A világból nem hiányoznak a csodák, csak mi vagyunk érzéketlenek rájuk.
G. K. Chesterton
2011. június 29., szerda
2011. június 28., kedd
107. Mai
Az ember munkájának legnagyobb jutalma nem az, amit kap érte, hanem amivé válik általa.
John Ruskin
2011. június 26., vasárnap
106. Kézbesített ajándékok
Az utóbbi hetekben készült egy-két olyan munka, amit eddig nem tudtam megmutatni, de tegnap célba értek, így nem titok többé.
Egy nagyon kedves barátnőm szülinapjára készült egy párna
A madarak mintáját Aliola tervezte. (A patchwork nem az én művek, segítséget kaptam hozzá :))
Természetesen a jókívánságokhoz szülinapi képeslap is készült
A rózsás abc-t Stickeule oldaláról ti is letölthetitek.
Egy kedves ismerősöm, aki szereti a piros színt, a képen látható csomagot kapta.
Csak a képeslap az én művem, a mintát pedig megtalálhatjátok itt.
2011. június 25., szombat
105. Varázslat
Gyorsan nézzétek meg EZT az oldalt, egészen az alját, amíg el nem tűnik, amiről írni akarok!
Tegnap este megkerestem Antont egy kéréssel, hogy a Házi Áldás mintájára lehetne-e egy igeverset "képbe önteni", mert nekem bizony most sürgősen szükségem lenne egy ilyen mintára. Röpke 5 levélváltásba került - amíg tisztáztuk, hogy mit is akarok :) - és teljesült az óhajom!
Üzenem mindenkinek, hogy VANNAK JÓ EMBEREK! Akikhez lehet fordulni, és adnak, csupán csak azért, mert adni jó. Mert értik a másikat, és ha tudnak, akarnak segíteni. Önzetlenül, egyszerűen azért, mert ilyenek.
Azt is elmondhatom, hogy egyre több ilyen emberrel találkozom. Persze nekem is vannak negatív tapasztalataim, de akkor ezekre az emberekre, élményekre gondolok vissza.
Ettől varázslat. Mert ők varázsolják széppé, élhetővé az életünket.
Kedves Anton! Nagyon-nagyon köszönöm!!!
Egyébként ha szép régi mintákat, vagy azokból készült motívumokat szeretnétek hímezni, akkor látogassatok el ti is erre az oldalra. Manka korábban már ajánlotta nekünk, én is így keveredtem el oda :)
2011. június 24., péntek
104. Mesetarisznyák - végkifejlet
Kíváncsiságom ismét fellobbant, így utána jártam, hol tart a "Mesetarisznya-ügy"
Jelentem, 96 tarisznya készült, és az elsők már használatba is kerültek.
Elolvashatjátok az ötletgazda beszámolóját és a Meseközpont híreit is ebben a témában.Nagyon örülök, hogy volt ez az akció, és főleg annak, hogy örömet szereztünk a gyerekeknek :)
103. A meglepetés
Ma, amikor hazaértem, egy csomag várt rám. Azonnal tudtam, hogy megérkezett!!! Ugyanis játszottam Lekivel, és nyertem! Mégpedig a meglepetés csomag képében mosolygott rám a jó szerencse, és Leki :)
Csomaggal a kezemben bejöttem a lakásba, rögtön feltéptem, de mégsem bontottam fel :)
Így heverészett az asztalon...
... én pedig kóvályogtam körülötte, kiélvezve a várakozás minden percét :)
Persze nem sokáig bírtam, így lépésről-lépésre bontogatni kezdtem...
... míg egyre több látszott belőle...
... madaras képpel.
Minden sokkal, de sokkal szebb, mint az én képeimen (pedig legalább 20 fotót készítettem, hátha valamelyik igazán jó lesz...)
Még egy Milka-csokit is belecsempészett az ajándékozó - mert édes az élet :)
A jegyzettömbön egy üzenet is érkezett:
"Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba." G.G. Márquez
A szobát most levendula illat lengi be, a szívemben pedig hála van, mert mindezt "csak úgy" kaptam. Szeretetből. Ez minden darabból érződik.
Nagyon-nagyon köszönöm, kedves Leki!
2011. június 23., csütörtök
102. Telnek-múlnak napjaink
Nemrégiben hallottam egy lelkipásztort életünk nagy dolgairól – életről és halálról – beszélni. Néhány gondolata megragadt bennem, azóta is foglalkoztat. Ezekből szeretnék most néhányat továbbadni, és ezáltal másokat is elgondolkodásra késztetni.
Sokan vannak, akik félve gondolnak a halálra, vagy leginkább nem is gondolnak rá. Pedig mindannyiunk élete ebbe az irányba halad, idősnek, fiatalnak egyaránt meg kell barátkozni a gondolattal: „porból lettünk, porrá leszünk”. Nem mindegy azonban, hogyan éljük földi életünk napjait: telik vagy múlik számunkra az idő?
Nyelvészkedjünk egy kicsit! Ha az idő múlik, az azt jelenti, hogy minden órával, nappal, minden elsuhanó évvel egyre rövidebb lesz. Egyre kevesebb van belőle hátra, és egyszer egészen elmúlik, semmivé lesz.
De ha az idő telik, ez azt jelenti, hogy nő, minden nappal közelebb van a kiteljesedéshez. Telik, tehát telítődik, mint ahogyan telik egy pohár, egy edény, azután egyszer egészen megtelik, teljesen tele lesz, kiteljesedik benne az Élet.
A múló idő viszi az életet el, egyre messzebb. A telő idő hozza az életet, telítődünk élményekkel, tapasztalatokkal, és egyre közelebb kerülünk az örök élethez. Aki fölött múlik az idő, az rendszerint hátrafelé néz a múltba, sajnálja a szép ifjúságot és mindent, ami már eltűnt. Akinek telik az ideje, az előre néz, a halálon is át, a jövendő felé.
A múló idő öregít, a telő idő pedig megérlel. Az idő múlása nyugtalanít, szomorúvá teszi az embert, az idő telése pedig megbékéltet és vigasztal. A múló időben a halál kapuzárás, valaminek a végét jelenti, érthető hát előtte a pánik. A telő időben a halál kapunyitás, átmenet valami újba, érthető hát előtte a nyugalom, sőt az öröm is.
A múló időben a halál életünk vége, a telő időben pedig csak mulandó életünk vége, és egyben valaminek a kezdete.
Hová tartunk tehát? Egyre jobban kifelé az életből, vagy egyre jobban befelé az Életbe?
Talán már az eddigiekből is kiderült, hogy nem nyelvészkedésről van szó. Nem is szemlélet vagy nézőpont kérdése ez, hanem a hité.
Aki ismeri Jézus Krisztust, az megérintette az örökkévalóságot. Annak számára az idő többé nem múlik, hanem telik. Hogy számunkra múlik vagy telik az idő, az attól függ, hogy életünk útján ebben a pillanatban Jézus Krisztussal vagy nélküle járunk-e. Ha találkozásunk volt vele, akkor fiatalon, vagy akár ősz hajjal is, előre tekintve nem az elmúlást, hanem a közelgő örök élet dicsfényét láthatjuk. Ez megnyugvást, békességet ad. Ebben a békességben élhetünk félelem nélküli, teljes életet. Mert ebben a hitben nem csak meghalni könnyű, hanem élni is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)