Bódás János:
Valamit nem értek
Régóta hiszek Benned Istenem
s egyre halkulnak bennem a „miért’’-ek,
de homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.
Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved magában remek,
szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündöklenek,
szereted a csillagot - tiszta, fényes,
s a követ is: ház lesz, véd, enyhet ád,
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlan terem, a füvet s a fát,
az állatot, mert törvényed szerint él
(s az embernél még a vad sem vadabb)
a szitakötőt, fecskét, sast, galambot,
méhet s minden zümmögő bogarat,
mik a szivárvány száz színét ragyogják
s hímporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha,
szereted a gyermeket, arcán ott még
az ártatlanság égi mosolya,
szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,
gyönyörködsz bennük. . . Mind, mind értem ezt,
de engem, aki szégyenedre válok,
ezt nem értem, hogy engem mért szeretsz?
 |
| forrás: internet |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a látogatásodat!
Danke für Deinem Besuch!