2011. május 31., kedd

88. Mesetarisznya - helyzetjelentés

Eszembe jutott, hogy ma van a Mesetarisznya akció záró napja, ezért utánanéztem, elkészült-e a szükséges mennyiség.
Itt ti is megnézhetitek, hogyan alakult a helyzet :)

87. Mai

Nem az a legboldogabb, akinek mindenből a legjobbja van, hanem aki mindenből a legjobbat hozza ki.
Paulo Coelho
forrás: internet

2011. május 26., csütörtök

86. Ismét nyulak

Ma bevittem a nyulakat a munkahelyemre, egyelőre az irodámat díszítik - úgyis ott vagyok ébren töltött óráim többségében. (Csak zárójelben jegyzem meg, mert nem akarok dicsekedni, hogy nagy sikerük volt :)) Egyik kolléganőm látva a nyulakat ezt mondta: Zelk Zoltán: A három nyulak.
Persze rákerestem a net-en, és találtam egy aranyos verses mesét, egyik kedves mesélő színészem, Szabó Gyula előadásában. Hallgassátok meg, kicsinek-nagynak tetszeni fog :)

2011. május 25., szerda

85. Patchwork nyulak

Elkészültek patchwork nyulaim, a változatosság kedvéért keresztszemmel :) Csupa-csupa őszi színben - lehet, hogy nem éppen nyúl-színek, de nekem ez a kedvenc színvilágom, és ez a kép tuti az enyém marad!
A legjobb a farkuk :), íme:
Az ötlet fergeteges - sajnos nem az enyém... Amikor megláttam - természetesen a világhálón, valamelyik hasonló "szenvedélybeteg" oldalán (ott másfajta nyúllal volt) -, rögtön tudtam, hogy ilyet nekem is kell készítenem :)
16-os Aidára készült, 10 mm-es pompont használtam, pont oda illik, ahol van :). Ezt a mintát pedig megtaláljátok itt. A színeket mindenki szabadon variálhatja, ízlése szerint. Hát nem aranyosak?

2011. május 23., hétfő

84. Bakancsos lábnyomok

A húgomtól kaptam egy szuper jó fotót, és engedélyt is, hogy nyilvánosan felhasználjam :) Ugyanis meglátva a fényképet az alábbi vers jutott eszembe. Talán azért, mert a bakancsos lábnyomok jól kivehetőek a talajon...? Vagy mert a nyűtt bakancs és a benne lévő virág látványa az élet nehézségeire és szépségeire emlékeztetett? Ki-ki választhat kedvére míg nézi a képet és olvassa a verset...


Margaret Fishback Powers:
LÁBNYOMOK
Túrmezei Erzsébet fordítása


Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom, a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
„Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem, Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"

A vers németül:

Margaret Fishback Powers:
SPUREN IM SAND

Eines Nachts hatte ich einen Traum:

Ich ging am Meer entlang mit meinem Herrn.
Vor dem dunklen Nachthimmel
erstrahlten, Streiflichtern gleich,
Bilder aus meinem Leben.
Und jedesmal sah ich zwei Fußspuren im Sand,

Als das letzte Bild an meinen Augen
vorübergezogen war, blickte ich zurück.
Ich erschrak, als ich entdeckte,
daß an vielen Stellen meines Lebensweges
nur eine Spur zu sehen war.
Und das waren gerade die schwersten
Zeiten meines Lebens.

Besorgt fragte ich den Herrn:
„Herr, als ich anfing, dir nachzufolgen,
da hast du mir versprochen,
auf allen Wegen bei mir zu sein.
Aber jetzt entdecke ich,
daß in den schwersten Zeiten meines Lebens
nur eine Spur im Sand zu sehen ist.
Warum hast du mich allein gelassen,
als ich dich am meistens brauchte?”
 
Da antwortete er: „Mein liebes Kind,
ich liebe dich und werde dich nie allein lassen,
erst recht nicht im Nöten und Schwierigkeiten.
Dort, wo du nur eine Spur gesehen hast,
da habe ich dich getragen.”

2011. május 22., vasárnap

83. Hétvégi apróság

Támadt egy ötletem. Nemrég megismerkedtem az egyszerű rodéziai-csillag nevezetű öltésformával. Nagyon tetszik, ezért arra gondoltam, ezzel az öltéssel készítek el egy betűt.
Igekártya lett belőle, melyet a képen látható hűtőmágnesként funkcionáló ruhacsipesszel kombinálva fogok elajándékozni. Íme az eredmény (aki nem ismerné fel, E betű van a képen :), az igeverset pedig a másik oldalára írtam :)):
Nagyon egyszerű a tervezés, egy megfelelő betűmintát kiválasztasz, a méretét szorzod kettővel, minden x-szem helyett 2x2 szembe rodéziai-csillag készül. Pl. ez a betűtípus tökéletesen alkalmas az átalakításra (ebből készült az én E betűm is):

 Mint említettem, én az egyszerű rodéziai-csillagot készítettem 2x2 szemen, Mankánál megtalálhatjátok a bonyolultabb öltés leírását, abból már kitalálható az általam használt forma is :) Ha valakinek megtetszett, jó bökögetést hozzá!

2011. május 21., szombat

82. Májusi hó

Persze a cím csak tréfa, mert amit a képen láttok, az nem hó, hanem gyönyörű szőnyeg százszorszépekből!
Ma csodaszép napom volt. Tóalmáson jártam, az Élet Szava Alapítvány táborában. Ha a linkre kattintotok, további szép képeket is láthattok az Andrássy-kastélyról és parkjáról.
June Hunt volt az előadó, aki a Hope for the Heart (a Szív Reménysége) csapat egyik tagja (a logójukat egyszer tuti megpróbálom xszembe önteni :)) A téma pedig a megbocsátás.
Néhány gondolatot szeretnék veletek megosztani előadásából:
A megbocsátás egy tartozás elengedését jelenti. Nem várod el az illetőtől többé, hogy kimondja: sajnálom. Ezért egyoldalú folyamat. Persze nem zárja ki, hogy a másik valamikor mégis bocsánatot kérjen tőled, de ez nem feltétele a te megbocsátásodnak.
A megbocsátás feltétel nélkül történik, nem azért, mert a másik megérdemli. Ez a te döntésed, a te ajándékod a másik számára, amiből azonban te is nyersz. Könnyebb lesz a szíved - szárnyaló -, és testi-lelki egészségedet is őrzöd ezzel.
Nem egyenlő minden esetben a megbékéléssel, ahhoz két ember kell. Sőt, a megbocsátáshoz nem is mindig tartozik hozzá a megbékélés. Nem vagy köteles újra "puszipajtás" lenni azzal, aki megsebezte a lelkedet. Állíthatsz határokat a további kapcsolatotokban a saját védelmedben. De nem dédelgetheted a sérelmeidet, nem szabad megkeseredned, nem követelhetsz elégtételt, nem lehetsz te a büntetésvégrehajtó. El kell engedned a másikat.
Mondd ki, hogy átadod Istennek ezt a dolgot, és nem akarsz te lenni a bíró.
Az sem igaz, hogy megbocsátva, elfelejtve. Persze, ha valaki rálép a lábadra, arra évek múlva nem fogsz emlékezni. De természetes, hogy emlékszünk, ha nagy volt a sérelem, a fájdalom. Ez nem zárja ki a megbocsátás őszinteségét. Egyedül Isten az, aki képes megbocsátani ÉS elfeledni minden bűnünket, ha kérjük ezt tőle. 
Ugye, milyen nehéz megbocsátani? Megtapasztaltad már, hogy ha sikerül, milyen csodálatos? Bízom benne, hogy igen. Ha nem, ha van valami "dédelgetett" sérelmed, akkor tedd meg, tedd le most!

2011. május 17., kedd

81. Ha május, akkor gyöngyvirág

Sajnos nekem nincs a kertemben, azonban anyák napjára kaptam egy gyönyörű csokrot, és az illatától felbuzdulva gyöngyvirágos képeslapot készítettem. Ismét egy Mankaminta csábított el, és ilyen képeslap lett belőle:
Sokáig kerestem, hogy mit írjak bele, valami szépet, mert a barátnőm kapja szülinapi üdvözletként, és tegnap este Lekinél sikerült rábukkanni a megfelelő idézetre:
Ezt most csak egy valaki kapja, de így - a blogon keresztül - szeretettel küldöm minden barátomnak.

2011. május 14., szombat

80. Mire jó a Biblia?

A rendszerváltás óta, mióta nem külső hatalmak szabják meg, hogy mit gondoljunk, mióta mindenki szabadon választhatja meg a világnézetét és pártállását, divatos lett a vallásosság is. Nagyon sok családban bekerült az „illik, hogy nekünk is meglegyen” könyvek közé a Biblia. Persze ma is van, ahol a kevés könyv között az első, van azonban, ahol csak egy a sok közül, és heteken, hónapokon, éveken keresztül porosodik a könyvespolc sarkában.
Ha nekünk is van, ha már megvettük vagy megkaptuk valakitől, olyan jó lenne, ha életünk részévé válna, ha használnánk is!

Mire jó a Biblia?
Egyik ismerősöm mesélte, hogy két éven keresztül vendég-diákként Amerikában élt egy családnál. Az állandóan használtak között volt egy gyermeknevelésről szóló pszichológiai könyv és a Biblia. Mindenféle helyzetben, különböző problémák esetén elő-elő vették, és az Igében kerestek útmutatást, tanítást, megoldást.

Az emberiség alapvető erkölcsi normái – tiszteld szüleidet, ne ölj, ne lopj, ne paráználkodjál - ennek a könyvnek a lapjain maradtak ránk. Lehet, hogy ma a társadalom egy része ezek közül nem mindet tartja már követendő normának, de hiszem, hogy az a társadalom, amely a tíz parancsolattól eltérő viselkedést elfogadja, követendőnek minősíti, nem a fejlődés, hanem a hanyatlás útjára lépett.
Ha nap mint nap szánunk időt arra, hogy beleolvassunk, akkor egy nép történelmén, életén, költészetén keresztül a nehéz helyzetekben bátorítást, a szomorúságban vigasztalást, a kérdéseinkre választ lelhetünk.

Ne essünk azonban át a ló túlsó oldalára, mert a Biblia nem cigánykártya. Nem lehet jóslásra, jövőkutatásra használni. Vigyázzunk, nehogy úgy járjunk, mint az egyszeri ember, aki problémás helyzetekben babonás áhítattal maga elé tette a Bibliát és abból kért útmutatást. Becsukta a szemét, kinyitotta a Könyvet és rábökött egy sorra, majd szemét kinyitva ezt olvasta: „Erre ő (Júdás) a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát.” Ejnye, félrenyúltam, gondolta, és újra kezdte a procedúrát. Szemlecsukás, a Könyv kinyitása, találomra odabökés, és a következőt olvashatta: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.”

Akkor használjuk helyesen a Könyvek Könyvét, ha a 119. Zsoltár szavait követve tesszük, melyben ez áll:
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”

2011. május 7., szombat

79. Remény

Kérlek, ha itt jársz, feltétlenül hallgasd meg ezt az éneket!

A magyar szöveg Révész Árpád fordításában így hangzik:
"Csak Krisztusban kaptam reményt, új örömet, ú életcélt.
Őrá mindig számíthatok, bármilyen nagy próbát kapok.
Szerelme lángja égig ér, békéje mélyebb tengernél.
Hű pártfogóm, Ő mindenem, nagy szeretettel véd engem.

A Krisztusban, ki gyermek lett, Isten a földön megjelent.
Úgy jött ide, mint ajándék, menteni jött, de Őt verték.
Míg értünk halt a kereszten, kiengesztelte az Istent.
A bűnöm mind Őrajta volt, így nekem életet adott.

Míg teste sírban nyugodott, gondolták: a Fény halott.
De harmadnap feljött a Nap, Krisztus a sírból feltámadt.
most már Övé a győzelem, megszabadult az életem.
Én az Övé, Ő az enyém, áldozatának érdemén.

Nincs több bűnvád, rémes halál, Krisztus bennem él most már.
És bölcsőmtől a síromig Ővele eldőlt sorsom is.
Sem nem pokol, sem emberek kezéből már ki nem vehet.
Míg visszatér vagy mennybe hív, nagy diadalban részesít."

Ha tetszett, elviheted a kottáját:

2011. május 3., kedd

78. Mindennek rendelt ideje van

Egyik ismerősöm édesapja nagyon beteg. Hónapok óta szenved, a család a kiborulás határán van, nehéz megoldani az ápolást, a folyamatos felügyeletet. Többször elhangzott már a mondat, „mindenkinek jobb lenne, ha segítenének rajta, hogy csendben elmehessen”. Csakhogy erre ma még Magyarországon nincsen lehetőség.
Azt olvastam, Hollandiában létezik egy törvény, amely kimondja, hogy a holland orvosok automatikusan mentesülnek az euthanáziát tiltó rendelkezés alól, amennyiben a beteg gyógyíthatatlan; fizikai vagy szellemi szenvedése embertelen; vagy határozottan kérte, hogy életének vessenek véget, segítsenek szenvedése megszüntetésében; vagy mert haldoklik és már nagyon közel van a halálhoz.
Afrikában állítólag van egy bennszülött törzs, amelynek érdekes szokásai vannak. Csak addig lehet valaki a törzs tagja, amíg erős, egészséges, munkaképes. Amikor pl. egy édesanya megöregszik, legyengül, nem bírja tovább ellátni a családot, akkor a legidősebb fia ölbe veszi, elviszi jó messzire a sivatagba, és ott hagyja… meghalni. Az idős emberek ismerik ezt a szokást, érzik, tudják, mikor jött el az ő idejük. Tudják, hogy másnap útnak indulnak velük a sivatag felé, ezért előző nap sok-sok zöld levelet gyűjtenek. Egész úton, míg haladnak, be, egyre mélyebbre a sivatagba, szórják a zöld leveleket… útmutatónak, hogy a fiuk biztosan hazataláljon.
Mikor lesz valaki túl öreg arra, hogy dolgozzon, szolgáljon, éljen? A Prédikátor könyve 3. részében van egy gyönyörű felsorolás, amely így kezdődik: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett…” Sokszor elolvastam már ezt a 10 igeverset, és mindig találok benne valami újat, valami olyat, ami éppen a mostani helyzetről szól, ami elgondolkodtat, ami felkavar.
Mi emberek, mindig jobban tudjuk, hogy mikor minek van itt az ideje. Dönteni szeretnénk életek, sorsok felett. Eldönteni, hogy mikor, kinek, mi lenne a legjobb. Isten törvénye másképp rendelkezett. Bár sokszor nem értjük, nem tudjuk, miért van ez így, Ő azt akarja, hogy elfogadjuk, egyedül Ő dönthet élet és halál felett. Mert egyedül Ő az, aki jobban tudja, aki tényleg tudja…

2011. május 1., vasárnap

77. Anyák napja

Áldás az édesanyára
Nincsen a gyermeknek olyan erős vára,
Mint mikor az anyja őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás, amennyi sok lenne,
Amennyit az anya meg ne érdemelne.
* * * * * * * * * * * * * * * * * *
Áldás a szülőkre
Van hely, hol minden kicsi széken nevetve ültem egykoron.
S tipegő léptem, gügyögésem mosolyt rajzolt az arcokon.
Van ház, ahova tartozom, más otthonba sohse térek,
Bármely családhoz, minden házba csak, mint idegen, úgy lépek.
Valakiket: a szüleimet eléggé meg nem áldhatom,
Valakiknek, ha százszor élek adósságom le nem róhatom.

forrás: internet