2014. november 2., vasárnap

869. Örök élet vasárnapja / Ewigkeitssonntag


Tél volt, amikor néhány évvel ezelőtt elhagyott a férjem. Pár napra rá hatalmas hó esett. Akkortájt (is) elég rosszul aludtam, így hajnal 5-kor már kimentem havat seperni. Fél 6 körül megjelent a fogadott apukám, hólapáttal a vállán. Úgy tervezte, mire felkelünk, eltakarítja a házunk körül a havat. Ott, a hideg, havas járdán, az ő vállán zokogtam el fájdalmamat és teljes kétségbeesésemet...
Idén augusztusban a fogadott apukám elindult minden élők utolsó útján... előtte még beszéltem neki az Úr Jézus Krisztus szeretetéről és megváltó kegyelméről. Remélem, bízom benne, hogy megértette, és nem szalasztotta el az utolsó lehetőséget a döntésre. Mert választani csak itt tudunk, odaát erre már nem lesz lehetőség...
Jézus ekkor azt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él, és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"
János evangéliuma 11:25-26

Es war Winter, wann einigen Jahren vorher mein Mann uns verlassen hat. Nach einigen Tagen ist großes Schnee gekommen. Ich habe dann (auch) nicht gut geschlafen, deswegen um 5 früh Morgen war ich schon draußen und ich habe Schnee gekehrt. Gegen halb 6 ist mein Adoptivvater gekommen, in seinem Schulter war einen Schneeschaufel. Er hat geplant, vor unserem Haus den Schnee wegzuräumen, bevor wir aufwachen. An seinem Schulter habe ich meine Leiden und totale Verzweifelung ausgeweint...
In diesem Jahr, im August ist mein Adoptivvater am letzten Weg aller Lebenden weggegangen... vorher habe ich mit ihm über der Liebe und erlösender Gnade des Herrn Jesus Christus gesprochen. Ich hoffe, ich vertraue daran, daß er es noch verstanden hat, und daß er die letzte Möglichkeit nicht verpasst hat, um die Entscheidung zu bringen. Weil wir nur hier wählen können, dadrüben gibt es dazu keine Möglichkeit mehr...
Jesus spricht zu ihr: Ich bin die Auferstehung und das Leben. Wer an mich glaubt, der wird leben, auch, wenn er stirbt; und wer da lebt und glaubt an mich, der wird nimmermehr sterben. Glaubst du das?
Johannes 11:25-26

9 megjegyzés:

  1. Ez a történet szomorú és szívmelengető egyszerre:benne van a bánat,az együttérzés és végül a remény.Szinte láttam magam előtt az egészet,a havas tájat,az ölelést,a könnyeket.....

    VálaszTörlés
  2. Hiszem, de a szeretett személy hiánya ennek ellenére fáj...

    VálaszTörlés
  3. Ja,ich glaube das! Der August war dann für uns beide ein schwerer Monat,weil wir verlassen wurden. Gut daß man Kraft bekommt den Tod lieber Menschen zu tragen und die Hoffnung auf ein Wiedersehen hat.
    Einen schönen Sonntag und liebe Grüße,Ulla

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, hogy megosztottad ezt velünk.
    A legtöbb, amit egy haldoklónak adhatunk, az a remény, a biztatás. Én is voltam hasonló helyzetben (édesanyám mellett), örökre belém vésődött az a pillanat.

    VálaszTörlés
  5. Megindító volt olvasni a szavaidat. Sajnálom, hogy ezt kellett átélned, másrészt jó olvasni, hogy volt aki vígaszt nyújtson.

    VálaszTörlés
  6. Nem találom a szavakat,ha itt lennél,csendben megölelnélek....

    VálaszTörlés
  7. Én most csak megöleltelek, szeretettel, szívből.

    VálaszTörlés
  8. Ilyenkor olyan nehéz megszólalni...

    VálaszTörlés

Köszönöm a látogatásodat!
Danke für Deinem Besuch!