165. Miatyánk

- Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…

- Igen?

- Kérlek ne szólj közbe, imádkozom.

- De éppen hozzám szóltál.

- Én hozzád szóltam? Biztos nem. Én csak imádkozom. Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…

- Már megint azt tetted.

- Mit tettem?

- Engem hívtál. Azt mondtad: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.” Itt vagyok. Mit szeretnél?

- Én ezt egyáltalán nem komolyan gondoltam. Én csak a reggeli imámmal kezdtem. Minden reggel felmondom a Miatyánkot, és azután mindig olyan jól érzem magamat. Az az érzésem mintha a kötelességem tettem volna.

- Na jó. Mondd tovább.

- Szenteltessék meg a te neved.

- Egy pillanat. Ez alatt meg mit értesz?

- Mi alatt?

- Az alatt, hogy “szenteltessék meg a te neved”.

- Ez azt jelenti... azt jelenti..., hmmm, te jó ég, nem tudom mit jelent! Honnan is tudnám? Ez egyszerűen az imához tartozik. Mégis, mit jelent?

- Tisztelt, szent, mindenek felett való, dicsért, csodálatos.

- Ez jól hangzik. Eddig még soha nem gondolkodtam el ezen. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.

- Ezt tényleg így gondolod?

- Hát persze, miért ne?

- És mit teszel ezért

- Hogy mit teszek ezért? Azt hiszem semmit. Én csak arra gondolok, hogy szép dolog lenne, ha itt lenn a földön is mindent olyan szépen kezedbe vennél, mint ezt ott fönn nálad a mennyben teszed.

- Téged is az én kezemben tartalak?

- Hát, el szoktam járni a templomba...

- Én nem ezt kérdeztem. Milyen a természeted, mikor felháborodsz, mikor türelmetlen vagy? Ezzel mindig nehézséged van, nem igaz? És mire költöd a pénzed? Még mindig mindent magadra költesz? És milyen könyveket olvasol? Mit nézel a tévében?

- Most ne kritizálj annyira! Vagyok olyan jó, mint a többiek, akik a templomba járnak.

- Elnézést, én azt hittem azért imádkoztál, hogy az én akaratom legyen meg. Ha ezt te tényleg így gondolod, akkor nekem erre hallgatni kell és cselekednem.

- Igen, persze. Tudom, hogy van pár hibám, most hogy így említetted eszembe jut még több is.

- Nekem is.

- Még eddig ezeken nem nagyon gondolkoztam el, de szívesen magam mögött hagynék egy-két dolgot. Őszintén szólva szívesen lennék szabad.

- Jó, dolgozzunk együtt. Biztos vagyok abban, hogy nyerni fogunk, győztesek leszünk. Büszke vagyok rád.

- Igen Uram, de most be kell fejezzem ezt az imát. Ma sokkal több ideig tart, mint máskor. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

- A mindennapi kenyérért most nem kell imádkoznod ez segíteni fog, hogy lefogyjál.

- Na, ez most már egyre jobb. Te engem kritizálsz? Én a templomi kötelességemet teljesítem, és akkor te jössz és az összes gyengeségemre emlékeztetsz.

- Az ima nagyon veszélyes. Provokálja az embert. Kétségbe ejti. Míg imádkozol, az alatt egy egész más ember lehetsz. Ezért szeretném mind jobban hangsúlyozni: imádkozz és imádkozz. És most hogyan tovább?

- Nem merem tovább mondani.

- Miért? Mitől félsz?

- Mert már tudom mit fogsz mondani.

- Próbáld azért meg.

- Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

- És mi történt a szomszéddal?

- Látod, sejtettem. Tudtam, hogy most ez következik. De hát ő terjesztette a hazugságot rólam és a családomról. És azt a pénzt amivel tartozik, azt sem fizette vissza. Megfogadtam, hogy megfizetek neki.

- Akkor az imádságod mit jelent?

- De hát én azt nem is gondoltam komolyan.

- Legalább most őszinte vagy. Jónak látod, hogy így haragudj másokra?

- Nem, de biztos jobban fogom érezni magam, ha jól befűtök neki. Már ki is találtam valamit. Még azt is meg fogja bánni, hogy a szomszédomba költözött.

- Nem fogod magad jobban érezni, hanem még rosszabbul. Gondolj bele, hogy már most milyen boldogtalan vagy. De én ezt bármikor meg tudom változtatni.

- Hogyan?

- Bocsáss meg a szomszédodnak, és akkor én is megbocsátok neked. Ha ezt megtetted már csak rajta áll, hogy a kapcsolatotok rendeződik vagy sem, de te szabad leszel és a te szívedben béke lesz.

- Ó, de igazad van! Neked mindig igazad van. Fontosabb a bosszúvágynál, hogy rendezzem a kapcsolatomat veled. De... hmmm.... ööööö..., na jó, megbocsátok neki is. Segíts neki, hogy megtalálja a te utadat, Uram. Nagyon szörnyen érezheti magát, mint mindenki, aki másnak folyamatosan kárt és bosszúságot okoz. Kérlek segíts neki, bárhogyan is, hogy megtalálja a keskeny utat.

- Na látod, nem sokkal jobb így? És most hogy érzed magad?

- Hát, nem is rosszul, sőt nagyon jól! Ma este talán még jobban fogok aludni is.

- De még az imádat nem fejezted be.

- Ja, persze. És ne vígy minket kisértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

- Jó, ezt is megteszem. De légy távol mindentől, ami téged kisértésbe vihetne.

- Ezalatt mit értesz?

- Ne kapcsold be a tévét anélkül, hogy tudnád, mit nézel meg. Gondold át, hogy az időd hogy osztod be. Milyen barátaid vannak, miről beszélsz velük. Gondolkozz el azon, aminek tényleg értelme van és értékes a te életedben. Főleg arra kérlek, hogy ne használj engem vészfékként.

- Az utolsó mondatodat nem értem.

- De hát ezt olyan sokszor csináltad! Valahol nagy bajba, nehéz helyzetbe kerültél, akkor rohantál hozzám, hogy “Uram, kérlek segíts most az egyszer, soha többé nem teszem ezt.” Emlékszel már?

- Igen, Uram, szégyellem magam. Nagyon sajnálom.

- Én újból és újból megőriztelek. Te is betartottad az ígéretedet?

- Nem, legtöbbször nem . Eddig mindig azt gondoltam, hogy minden nap azt csinálhatok amit akarok, ha elimádkoztam a Miatyánkot. Ilyen beszélgetésre soha nem számítottam.

- És hogy megy az imád tovább?

- Mert tied az ország a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

- Tudod mi lehetne a dicsőség, aminek én nagyon örülnék?

- Nem, de szeretném megtudni. Örömet szeretnék neked okozni. Jobban és jobban megérteni, milyen csodálatos lenne Téged teljes szívből követni.

- Ezzel már magad válaszoltál a kérdésre.

- Tényleg?

- Igen, dicsőséget az jelent számomra, hogy az emberek őszintén szeretnek és követnek engem. Most látom, hogy ez a kapcsolat köztünk már alakul. Miután most egy-két bűnödet már félretettünk és már nem zavarnak, csodálkozni fogsz, mi mindent érünk mi még el együtt.

- Uram, kérlek formálj és alakíts engem!

 Tim Doppel