Az egyházi év Adventtel kezdődik, a várakozással. Ezután sorakoznak a jól ismert ünnepek, a Karácsony, Nagypéntek, Húsvét, Pünkösd. Azután hosszú szünet, és ősszel – legalábbis bizonyos felekezeteknél – a legnagyobb ünnep a Hálaadónap. Amikor az egész évet összefoglalhatjuk, értékelhetjük. Amikor megköszönjük az Úrnak, hogy egész évben velünk volt, hogy megáldotta munkánkat, életünket.
Nálunk ma van a hálaadónap. Én is elgondolkodtam, miért is adhatok hálát? Az Ige szerint „mindenkor, mindenért hálát adjatok”. Tehát nem csak ezen a napon, hanem egész évben. És mindenért. Jóért és rosszért. No, ha mindent el szeretnék sorolni, azt senkinek nem lesz türelme végigolvasni :). Kiválasztottam tehát egy témát, egy „testrészt”, amiért hálát adhatok.
Hála van a szívemben a kézért, mely
- simogat
- áldást oszt
- búcsút int
- visszahív
- építi, szépíti környezetünket
- imára kulcsolódik
- megfenyít
- megműti a beteget
- bekötözi a sebet
- letörli a könnyeket
- megvarrja az elszakadt ruhát
- lenyírja a füvet
- kimossa a szennyest
- megszereli a biciklit
- megírja a leckét
- kijavítja a dolgozatokat
- feltárcsázza a barátja számát
- megpucolja a cipőt
- megfőzi az ebédet
- beveti az ágyat
- betakarja a beteget
- irányítja a forgalmat
- elülteti a virágokat
- betakarítja a termést
- megír egy könyvet
- kinyitja az ajtót
- bekopogtat a magányoshoz
- kifaragta a keresztet
- a kézért, amely átszegezve, megtörve és meggyötörve ma is hívogat, amelyet meg lehet fogni, bele lehet kapaszkodni, és amely egy életút végén magához ölel bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a látogatásodat!
Danke für Deinem Besuch!