2011. augusztus 17., szerda

151. Vers

Bódás János:
         Valamit nem értek
 
Régóta hiszek Benned, Istenem,
s egyre halkulnak bennem a "Miért"-ek,
de homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.

Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved magában remek,
szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündöklenek,

szereted a csillagot - tiszta, fényes,
s a követ is: ház lesz, véd, enyhet ád,
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlan terem, a füvet, a fát,

 


az állatot, mert törvényed szerint él,
(s az embernél még a vad sem vadabb)
a szitakötőt, fecskét, sast, galambot,
méhet, s minden zümmögő bogarat,

mik a szivárvány száz színét ragyogják,
s hímporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha,
szereted a gyermeket, arcán ott még
az ártatlanság égi mosolya,

szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,
gyönyörködsz bennük...
Mind, mind értem ezt,
de engem, aki szégyenedre válok,
ezt nem értem: hogy engem mért szeretsz?


a fotókat a fiam készítette :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatásodat!
Danke für Deinem Besuch!