Sétálok az utcán. Nem csinálok semmi különöset, élvezem a nézelődést, megbotlom, elesek. Eltörik a lábam. Miért?
Elutazunk nyaralni. Nem valami flancos helyre, de végre pár napra kiszabadulhatunk otthonról. Mire hazaérünk, valakik kifosztják a lakásunkat. Miért?
Boldog, békés család. Papa, mama, gyerekek, csupa szép szeretet… mint a mesében. Az anya rákos lesz és meghal. Miért?
Hányszor történik a szomszédunkkal, a barátunkkal, a rokonunkkal, vagy velünk valami olyan, aminek hatására feltesszük a gyötrő kérdést: miért? Miért kellett ennek megtörténnie és miért pont vele, velem? Olyan sokszor kérdezünk, de vajon hányszor akarjuk meghallani a választ? Hányszor tudunk csendben figyelni arra, mi is az üzenete annak az eseménynek, ami történt? Tudjuk-e, hisszük-e, hogy mindennek, ami velünk történik, üzenete van? Talán nem azonnal értjük meg, talán soha nem értjük meg, de az életünket alakítja, jellemünket formálja, talán elindít egy teljesen más irányba, mert arra kell mennünk, ott van feladatunk, küldetésünk.
Az alábbi történet nekem segített abban, hogy ilyen esetekben megpróbáljak csendben figyelni a válaszra:
Egy hajótörés egyetlen túlélője egy kicsi és lakatlan szigetre vetődött. Buzgón imádkozott Istenhez, hogy megmentse, és minden nap a horizontot fürkészte, hogy vajon jön-e valami segítség, de semmit sem észlelt. Kimerülve, de végül is sikerült egy kis kunyhót építenie a vízből kimentett farönkökből, hogy megóvja magát a különböző természeti veszélyektől, és ahol kevés javait tárolja. De egy nap, miután ennivaló után nézett, hazaérvén, a kunyhóját lángokban találta és a füst az egekig gomolygott. A legrosszabb történt - minden elveszett. Megtelt fájdalommal és méreggel.
- Isten, hogy tehetted ezt velem? - kiáltotta.
Azonban másnap kora reggel, egy hajó hangjára ébredt, amely a sziget felé közelgett. Őt jött megmenteni.
- Honnan tudtátok, hogy itt vagyok? - kérdezte az elcsigázott ember a megmentőitől.
- Láttuk a füstjelzésedet, - válaszoltak.
Könnyű elcsüggedni, amikor a dolgok rosszul mennek, de nem szabad elvesztenünk a szívünket, mert Isten dolgozik az életünkben, még akkor is, ha szenvedünk.
Emlékezz arra, ha legközelebb a kis kunyhód porrá ég, hogy ez talán egy füstjelzés is lehet, amely Isten kegyelme után kiáltozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a látogatásodat!
Danke für Deinem Besuch!