Olvastátok a Kisherceg című regényt? Ebben van egy róka, aki a Kisherceg barátja lesz. Azt kéri barátjától, hogy minden nap ugyanabban az időben találkozzanak, mondjuk délután háromkor. Akkor ő – mármint a róka – minden alkalomra fel tud készülni. Már órákkal előbb örül annak, hogy hamarosan találkozhat a barátjával, egy-két órával korábban „felvirágozza” a szívét, és örömmel nézi az utat, ahonnan a Kisherceg érkezni fog. Így minden találkozás ünneppé válik számára.
És természetesen minden alkalom, amikor a Kisherceg mégsem megy a találkozóra, óriási csalódás, szomorúság és fájdalom – teszem hozzá én.
Tudom, hogy így van, mert én pont olyan vagyok, mint ez a róka. Szeretek felkészülni egy-egy eseményre, találkozóra, alkalomra. Lehet ez bármilyen jelentéktelen dolog egy külső szemlélő számára. Vegyünk egy teljesen általános példát: egy hétköznapi vacsora. Ha tudom, hogy mikor lesz teljes a család, mikorra ér haza mindenki, szeretek készülni. Hogy pont akkora legyen kész az étel, hogy meg legyen terítve az asztal. Boldog izgalommal várom, hogy úgy és akkor, ahogyan én elképzeltem, leüljünk, együnk, beszélgessünk.
Ha sikerül, teljes az örömem. Ha valaki elkésik, nagy csalódást érzek, elromlik a napom, az estém.
Először reménykedem, még befuthat. Utána, izgulok, nem történt-e valami baja, hisz megígérte, hogy ekkorra jön… S amikor megérkezik? Akkor már dühös vagyok, a fejéhez vágom, hogy hiszen megígérte, hogy ekkorra jön!!! Innentől kezdve elromlik minden. Én magam rontom el…
Talán nem vagyok egyedül. Talán többen vagyunk mi, „rókák”, talán másoknak is ismerős ez az érzés.
Mi a megoldás? Általános receptet nem tudok, de az utóbbi időben kipróbáltam valamit, és nekem bevált.
„Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti” (Zsolt 37:5)
Vagyis add át minden terved és vágyad az Úrnak, imádkozzál, de engedd át Neki a döntést, hogy Ő alakíthassa a dolgokat.
Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel semmi, „lesz, ahogy lesz alapon” élem az életet. Egyáltalán nem! De óriási erőt és lelki békét jelent számomra, ha le tudom tenni mindazt, ami foglalkoztat, bánt vagy vonz. Amikor egy-egy dolog – legyen az bármilyen apróság, vagy létkérdésként értékelt nagy dolog – megoldását átengedem Istennek, akkor tudhatom, hogy Ő a lehető legjobban fogja azt elrendezni, mert Ő ismer és szeret engem, és mindig úgy cselekszik, ahogy az nekem a legjobb. Nem mindig sikerül, időnként óriási lelki harcot jelent, de ha meg tudom tenni, mindig megéri. Megnyugszom, és mosolyogni tudok olyan helyzetekben is, amikben korábban már robbantam. Ha bennem, belül béke van, akkor széppé válik körülöttem is a világ, hitem szerint azért, mert megéreznek valamit az emberek az Úr szeretetéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a látogatásodat!
Danke für Deinem Besuch!