209. Ültettem egy fát

Állítólag Luther Márton mondta, hogy "ha tudnám, hogy holnap visszajön az Úr Jézus, ma még elültetnék egy almafát".

Azt én sem tudom, mikor jön vissza az Úr Jézus - bár bizonyos helyzetekben sokszor sürgettem már, hogy jövel Uram, Jézus, hamar! Aztán persze ráébredtem, hogy dehogyis szeretném én ezt, hiszen olyan sokan vannak még, akikért imádkozom, hogy megtérjenek. Így tulajdonképpen örülök neki, hogy még tart a kegyelmi idő. Tudom, hogy az Úr - ígérete szerint - visszajön majd a megfelelő időben, ahogyan Péter apostol írta: "Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen." (2 Pét 3:9)

Elkalandoztam, pedig a fa-ültetésnél tartottam. Rájöttem, hogy lassan 46 éves vagyok, és még soha nem ültettem fát. Persze jobb későn, mint soha! Szóval a ma délutáni csendes, gyönyörű őszi időt arra használtam, hogy ültessek egy fügefát. Kolléganőméktől kaptam a surjángot, remélem, jól fogja érezni magát a kertünkben.

Gondosan be is takartam a tövét télire, hogy el ne fagyjon.

Kíváncsi vagyok, eszem-e a terméséből? Ha igen, majd tudósítalak benneteket is róla :o)

Készítettem két "bónus" képet is. Egy gyönyörű őszi fotót - tudom, most mindenki tud ilyet! :o) - és lefotóztam leghűségesebb családtagomat, a kutyámat is :)

őszi napfény

jellegzetes ez az ülésmód nála :)

További szép napot mindenkinek!