291. Emlékezzél...

Ma hamvazószerda van. Katolikus olvasóim számára egyértelmű ennek a szónak a jelentése, de a más felekezetekhez tartózók nem biztos, hogy ismerik ezeket a fogalmakat: húshagyó kedd, hamvazószerda, ebijesztő péntek. Ezek a napok a katolikus kalendáriumban a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódnak.

Húshagyó kedd tegnap volt. Vagyis a vidám, ételekben bővelkedő farsangi időszak után a tegnapi nap volt az utolsó, amikor még lehetett húst enni. Mától kezdődik a nagyböjt időszaka, amikor is – legalábbis a régi időkben – tiltott volt a húsevés. (Ma - szerintem - már kevesen tartják ezt be.) Ebijesztő péntek pedig a húsvét utáni első péntek. Merthogy a katolikus hagyomány szerint péntekenként egész évben tilos húst enni. A monda szerint a kutyák a nagyböjt 40 napja alatt kénytelen-kelletlen megszokták, hogy se hús, se csont. Azután eljön a húsvét, a sonka és az ízletes cupákok ideje. A kutyák boldogan fellélegeznek, végre vége! A húsvét utáni első pénteken pedig megijednek, azt gondolva, újra kezdődik az ínséges időszak. Szóval ezért ebijesztő az a péntek.

Térjünk azonban vissza a mai napra, vagyis a hamvazószerdára. Ez a nap onnan kapta a nevét, hogy a katolikus miséken ezen napon a hívek homlokára hamuval keresztet rajzolnak a következő szavak kíséretében: emlékezzél, hogy porból vétettél és porrá leszel!

Emlékezzél…!

Mire jó ez az emlékezés? Senki nem szeret arra gondolni, hogy élete véges, és amikor visszaadja lelkét teremtőjének, teste visszatér a földbe, és elporlad ott. Nem szeretünk emlékezni arra, hogy nem örök az ifjúság, az egészség, a jólét.

Mégis, mindenkinek szüksége lenne rá, hogy időnként hallja ezt a mondatot: emlékezzél, hogy porból vétettél, és porrá leszel. Hogy minden, ami körülötted van, átmeneti. Hogy eljön a nap, amikor az általad foggal-körömmel, könnyel-izzadsággal gyűjtött vagyontárgyakat el kell engedje a kezed. Mert ahová megyünk, oda nem vihetünk magunkkal semmit. Máté evangéliuma ezt így fogalmazza meg: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják”.

Tudunk-e ezeknek a szavaknak megfelelően élni? Kevesebbet dolgozni, több időt a gyerekkel tölteni. Adakozni a rászorulók részére: pénzünkből, időnkből, figyelmünkből…

Szolgáljon ez az időszak, ami Húsvétig hátravan arra, hogy megéljük az elcsendesedés, az Istenre figyelés idejét, hogy alázattal és végtelen hálával leboruljunk Urunk előtt, és emlékezni tudjunk arra, hogy porból vétettünk, és porrá leszünk … mindannyian.