2011. június 29., szerda

2011. június 28., kedd

107. Mai

Az ember munkájának legnagyobb jutalma nem az, amit kap érte, hanem amivé válik általa.
John Ruskin

2011. június 26., vasárnap

106. Kézbesített ajándékok

Az utóbbi hetekben készült egy-két olyan munka, amit eddig nem tudtam megmutatni, de tegnap célba értek, így nem titok többé.
Egy nagyon kedves barátnőm szülinapjára készült egy párna
A madarak mintáját Aliola tervezte. (A patchwork nem az én művek, segítséget kaptam hozzá :))
Természetesen a jókívánságokhoz szülinapi képeslap is készült
A rózsás abc-t Stickeule oldaláról ti is letölthetitek.

Egy kedves ismerősöm, aki szereti a piros színt, a képen látható csomagot kapta.
Csak a képeslap az én művem, a mintát pedig megtalálhatjátok itt.

Kívánok nagyon szép hetet mindenkinek, a nyaralóknak jó időt, a dolgozóknak sok erőt!

2011. június 25., szombat

105. Varázslat

Gyorsan nézzétek meg EZT az oldalt, egészen az alját, amíg el nem tűnik, amiről írni akarok!
Tegnap este megkerestem Antont egy kéréssel, hogy a Házi Áldás mintájára lehetne-e egy igeverset "képbe önteni", mert nekem bizony most sürgősen szükségem lenne egy ilyen mintára. Röpke 5 levélváltásba került - amíg tisztáztuk, hogy mit is akarok :) - és teljesült az óhajom!
Üzenem mindenkinek, hogy VANNAK JÓ EMBEREK! Akikhez lehet fordulni, és adnak, csupán csak azért, mert adni jó. Mert értik a másikat, és ha tudnak, akarnak segíteni. Önzetlenül, egyszerűen azért, mert ilyenek.
Azt is elmondhatom, hogy egyre több ilyen emberrel találkozom. Persze nekem is vannak negatív tapasztalataim, de akkor ezekre az emberekre, élményekre gondolok vissza.
Ettől varázslat. Mert ők varázsolják széppé, élhetővé az életünket.
Kedves Anton! Nagyon-nagyon köszönöm!!!

Egyébként ha szép régi mintákat, vagy azokból készült motívumokat szeretnétek hímezni, akkor látogassatok el ti is erre az oldalra. Manka korábban már ajánlotta nekünk, én is így keveredtem el oda :)

2011. június 24., péntek

104. Mesetarisznyák - végkifejlet

Kíváncsiságom ismét fellobbant, így utána jártam, hol tart a "Mesetarisznya-ügy"
Jelentem, 96 tarisznya készült, és az elsők már használatba is kerültek.
Elolvashatjátok az ötletgazda beszámolóját és a Meseközpont híreit is ebben a témában.
Nagyon örülök, hogy volt ez az akció, és főleg annak, hogy örömet szereztünk a gyerekeknek :)

103. A meglepetés

Ma, amikor hazaértem, egy csomag várt rám. Azonnal tudtam, hogy megérkezett!!! Ugyanis játszottam Lekivel, és nyertem! Mégpedig a meglepetés csomag képében mosolygott rám a jó szerencse, és Leki :)
Csomaggal a kezemben bejöttem a lakásba, rögtön feltéptem, de mégsem bontottam fel :)
Így heverészett az asztalon...
... én pedig kóvályogtam körülötte, kiélvezve a várakozás minden percét :)
Persze nem sokáig bírtam, így lépésről-lépésre bontogatni kezdtem...
... míg egyre több látszott belőle...
Gyönyörű dolgokat kaptam!
Egy páros-madaras hűtőmágnest...
... egy levendula illatú szívecske-párnát...
... egy jegyzettömböt...
... madaras képpel.
Minden sokkal, de sokkal szebb, mint az én képeimen (pedig legalább 20 fotót készítettem, hátha valamelyik igazán jó lesz...)
Még egy Milka-csokit is belecsempészett az ajándékozó - mert édes az élet :)

A jegyzettömbön egy üzenet is érkezett:
"Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba." G.G. Márquez
 
A szobát most levendula illat lengi be, a szívemben pedig hála van, mert mindezt "csak úgy" kaptam. Szeretetből. Ez minden darabból érződik.
Nagyon-nagyon köszönöm, kedves Leki!

2011. június 23., csütörtök

102. Telnek-múlnak napjaink

Nemrégiben hallottam egy lelkipásztort életünk nagy dolgairól – életről és halálról – beszélni. Néhány gondolata megragadt bennem, azóta is foglalkoztat. Ezekből szeretnék most néhányat továbbadni, és ezáltal másokat is elgondolkodásra késztetni.

Sokan vannak, akik félve gondolnak a halálra, vagy leginkább nem is gondolnak rá. Pedig mindannyiunk élete ebbe az irányba halad, idősnek, fiatalnak egyaránt meg kell barátkozni a gondolattal: „porból lettünk, porrá leszünk”. Nem mindegy azonban, hogyan éljük földi életünk napjait: telik vagy múlik számunkra az idő?

Nyelvészkedjünk egy kicsit! Ha az idő múlik, az azt jelenti, hogy minden órával, nappal, minden elsuhanó évvel egyre rövidebb lesz. Egyre kevesebb van belőle hátra, és egyszer egészen elmúlik, semmivé lesz.
De ha az idő telik, ez azt jelenti, hogy nő, minden nappal közelebb van a kiteljesedéshez. Telik, tehát telítődik, mint ahogyan telik egy pohár, egy edény, azután egyszer egészen megtelik, teljesen tele lesz, kiteljesedik benne az Élet.
A múló idő viszi az életet el, egyre messzebb. A telő idő hozza az életet, telítődünk élményekkel, tapasztalatokkal, és egyre közelebb kerülünk az örök élethez. Aki fölött múlik az idő, az rendszerint hátrafelé néz a múltba, sajnálja a szép ifjúságot és mindent, ami már eltűnt. Akinek telik az ideje, az előre néz, a halálon is át, a jövendő felé.
A múló idő öregít, a telő idő pedig megérlel. Az idő múlása nyugtalanít, szomorúvá teszi az embert, az idő telése pedig megbékéltet és vigasztal. A múló időben a halál kapuzárás, valaminek a végét jelenti, érthető hát előtte a pánik. A telő időben a halál kapunyitás, átmenet valami újba, érthető hát előtte a nyugalom, sőt az öröm is.
A múló időben a halál életünk vége, a telő időben pedig csak mulandó életünk vége, és egyben valaminek a kezdete.
Hová tartunk tehát? Egyre jobban kifelé az életből, vagy egyre jobban befelé az Életbe?

Talán már az eddigiekből is kiderült, hogy nem nyelvészkedésről van szó. Nem is szemlélet vagy nézőpont kérdése ez, hanem a hité.
Aki ismeri Jézus Krisztust, az megérintette az örökkévalóságot. Annak számára az idő többé nem múlik, hanem telik. Hogy számunkra múlik vagy telik az idő, az attól függ, hogy életünk útján ebben a pillanatban Jézus Krisztussal vagy nélküle járunk-e. Ha találkozásunk volt vele, akkor fiatalon, vagy akár ősz hajjal is, előre tekintve nem az elmúlást, hanem a közelgő örök élet dicsfényét láthatjuk. Ez megnyugvást, békességet ad. Ebben a békességben élhetünk félelem nélküli, teljes életet. Mert ebben a hitben nem csak meghalni könnyű, hanem élni is.

2011. június 20., hétfő

101. Szivárvány-biscornu / Regenbogen-Biscornu I.

Nagy fába vágtam a fejszémet, mert
- a múlt heti szivárvány megihletett
- régóta vágyom a egy 15 része biscornura
- nagyon tetszik az egyszerű rhodéziai csillag-öltés, amiről kiderült, hogy smyrna-öltésnek hívják :)
Úgy döntöttem, ötvözöm ezt a három okot, és tervezek egy szivárvány-biscornut. Persze nem akarok az igazi tervezőkkel versenyre kelni :), csak a magam örömére készül, és esetleg másokéra, akik betévednek ide, és megtetszik nekik :)
Tehát 15 minta következik, két hetente, egyszerre kettő. Úgy gondoltam, ez bevállalható. Terveim szerint minden négyzeten két harmonizáló szín jelenik meg, vagyis összesen 30 szín. Ez egy igazi szivárvány lesz!

Ich habe eine große Aufgabe angefangen, weil
- letzte Woche ich eine Regenbogen gesehen habe
- ich schon lange eine 15-teilige Biscornu machen möchte
- mir die Smyrna-Stich sehr gefällt.
Deswegen habe ich entschieden, daß ich nach meinen eigenen Plänen eine Regenbogen-Biscornu mache. Natürlich will ich mit den echten "Mustermacher" nicht konkurrieren :), nur macht es mir Freude, und eventuell wird es anderen auch gefallen :)
Also werde ich 15 Muster zeigen, jede zweite Woche zwei. Ich habe gedacht, daß ich es leisten kann. Nach meinem Plan werde ich an jedem Block 2 zusammenstimmende Farbe verwenden, insgesammt 30 Farben. Wie ein Regenbogen!

Ha valaki nem ismerné a smyrna-öltést, ITT megnézheti.
Wenn jemand den Smyrna-Stich nicht kennt, kann HIER anschauen.

Akkor lássuk az első két mintát :)
Also hier sind die erste 2 Muster :)

Én már ki is hímeztem, ilyen lett: 
Ich habe schon gestickt, so sehen meine aus:

folyt.köv... 
wird fortgesetzt...

2011. június 19., vasárnap

100. A századik

Ez a századik bejegyzésem. Elég gyorsan eljött ez a pillanat :) Sokat gondolkodtam rajta, mi is legyen a századik? Ünnepeljek? Vagy ne vegyem észre?
Aztán megtaláltam a megoldást! Egy történetet írok ide, pontosabban egy példázatot, a századikról...
A jó pásztor - Simon András rajza
Ő (az Úr Jézus) erre ezt a példázatot mondta nekik: "Ha valakinek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat! Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre."
Lukács evangéliuma 15. rész 3-7. vers

2011. június 17., péntek

99. Kérdés

Túrmezei Erzsébet:
ÁTRAGYOG-E RAJTUNK?

Benéz a nap a templomablakon.
Átragyog a színesruhájú
tizenkét férfialakon.
Tarka foltokat vet a padsorokra,
s a kisfiúra édesanyja mellett.
Az nézi egy ideig álmélkodva
a szép mozaik templomablakot,
a tizenkét sugárzó alakot.
Aztán kérdez, legrosszabbkor talán.
Megkérdi: "Kik azok, édesanyám?"

Tart még az igehirdetés.
Édesanyja csak arra figyel.
S a kis kérdezőt súgva, hirtelen
egyetlen szóval csendesíti el:
"Keresztyének!"
S hangzik tovább a prédikáció,
szól az orgona, zeng az ének.
***
"Gyerekek!" - vetődik fel hittanórán
néhány nap múlva váratlan a kérdés:
"Milyen emberek a keresztyének?
Ki mondja meg nekem?"
S a kis csapat nagy igyekezettel
töri a fejét a feleleten.

Aztán egy kisfiú jelentkezik.
- Tanítója ilyen feleletet
egyhamar újra aligha kap. -
"A keresztyének olyan emberek,
akiken átsüt a nap!"

Milyen gyermeki, igaz felelet!
Lehet-e annál drágább feladat,
mint hogy rajtad, rajtam, mindegyikünkön
átsüssön-ragyogjon a Nap?!
Átragyogjon sötét világba,
és beragyogjon sötét szíveket!
Nem, ennél szebb feladat nem lehet!

Kísérjen hát egyre a kérdés
tovatűnő évek alatt:
átragyog-e, átsüt-e rajtad,

átragyog-e rajtam a Nap?!

forrás: internet

98. Nyaralás - a másik fele :)

Azért jó az itthonról nyaralás, mert nem kell bőröndöket pakolni, minden kéznél van, így esténként lehet hímezni is :). Íme, az utóbbi napok termése.
Az egérkét Renate tervezte.
Erre a táskára szeretném valahogy rátenni, valószínűleg piros kockás szalag-szegéllyel.

Ezek pedig vendég-üdvözlőnek készültek. Mindegyik ugyanonnan származik, némi átalakítással.
az őszi
A téli még készülőben van, de messze még a tél! :)
A hímzéseket erre a koszorúra tervezem - évszakonként váltogatva - rátenni. Valahogy. Valami hozzá illő körítéssel :)

Végül még két kép. A hímzés még a télen készült, azóta keretezőre vár. Esetleg tud valaki ajánlani ügyes, elfogadható árú keretezőt? Sajnálom, hogy a szekrény alján hever... A minta egyébként innen van.


További szép napot mindenkinek! :)

2011. június 16., csütörtök

97. Nyaralás 3. - Egy vizes nap

Nem akarom ismételni önmagam, de teszem: ez egy szép nap volt!
Fotó nincs, mivel a fényképezőgépünk nem vízálló, és ma itt voltunk.
Csak egyetlen sztori máról:
Bátor anyuka voltam, és 183 cm-es "kis"fiammal együtt elindultam csúszdázni, a "fekete lyuk"-at választva. Persze nyafogtam egy sort, hogy félek, hadd érezze férfinak magát :o)
Ő csúszott először, utána én. Valahogy nem a megfelelő helyzetet választottam, mert a fekete lyukba csusszanva nem gyorsultam, hanem lassultam, majd teljesen leálltam: letapadt a fenekem :) Rák-szerű mozdulatokkal próbáltam tovább haladni. Ez a leállás még egyszer megismétlődött, ekkor már tényleg féltem, mikor érkezik a nyakamba a következő csúszkáló... Mikor végre leértem, fiam a következőkkel fogadott:
- Hol voltál ennyi ideig? Már elképzeltem magamban, amint a tök sötétben 10 körömmel kapaszkodva próbálsz visszamászni a kiindulóponthoz...
Persze utána még 5-ször csúsztam, sikeresen :))) Az utolsó próbálkozásnál 15,8 km/h sebességet értem el - merthogy ezt is mérik :)

2011. június 15., szerda

96. Nyaralás 2. - mert Magyarország szép!

Nyaralásunk folytatódik, a mai napunk is csodálatosan sikerült.
Út közben tettem az első felfedezést. Ti tudtátok, hogy az M1-es autópálya egyik parkolójában található az autópálya-építők emlékműve?
A nagy feketeség Széchenyi feje :)
Az emlékmű felirata szerint pedig ezen fák valamelyike hársfa, méghozzá nagycenki.
Utunk Komáromba vezetett, ahol megnéztük a Monostori Erődöt.
 
A net-en találhattok légi fotókat, én csak a makettjét tudtam fentről fényképezni :)
Ez pedig az alaprajza, hatalmas építmény
Az egész úgy jutott eszembe, hogy nemrég olvastuk a fiammal Jókai Mór: Aranyember c. regényét. A regény egy epizódja ma megelevenedett :)
A bő két órás látogatás legnagyobb részét a kazamatákban töltöttük. Három szinten húzódik ez a sötét folyosórendszer. Még jó, hogy - megfogadva az interneten olvasható látogatói információkat - vittünk magunkkal zseblámpát.


Egy darabig élveztem, de bevallom, a végére már határozottan rossz érzésem volt, és nagyon örültem egy-egy lőrésnek, ill. a végén a kijáratnak :)
Bár voltak világosabb részek is, ahol pl. bemutatták, milyen is volt az itt lakó katonák szállása.

A lőréseken át kitekintettünk a várárokra...
...majd a Duna bástyáról letekintettünk ugyanoda...
... illetve a Dunára.

Az erőd látképe az udvar felől az óratoronnyal.

Az udvaron harci járművek kiállítása látható.



Az erődben van egy kenyér múzeum is, ahol láttunk farinográfot és valorigráfot. Aki kapásból meg tudja mondani, hogy mik ezek, az előtt megemelem a szalmakalapom! :)
farinográf

valorigráf
Egyébként már megnéztem a net-en, mindkettő a liszt minőségét vizsgáló műszer :)

Az erőd-túra után alaposan elfáradva és kiéhezve az ebéd következett (fotó nincs :)) Utána pedig átsétáltunk Szlovákiába az Erzsébet-hídon.
a szlovák oldalról nézve
a csendesen hömpölygő hatalmas folyó
Komarno látképe
Hazafelé megálltunk a Tatbánya feletti hegyet uraló Turul-madárnál

A nap végén ismét elkapott minket egy zápor, mögöttünk viszont tovább sütött a nap, így ennek a szép napnak igazán csodálatos befejezése lett: láttunk egy dupla szivárványt!
"szivárványívemet helyezem a felhőkre,
az lesz a jele a szövetségnek,
melyet én a világgal kötök."
1Móz 9:13

2011. június 14., kedd

95. Eszperente szeretet

Egy szent este Betlehemben felejthetetlen eset keletkezett. Egy szent embernek terhes neje gyermeket nemzett, melynek neve SZERETET lett. Erre szent szellemek serege jelent meg, s szent zene zengett.
Egy rettenetesen kegyetlen fejedelem SZERETET ellen gerjedt, rengeteg gyermek elesett, de rettenetes terve SZERETET ellen nem teljesedhetett be, mert SZERETET elszelelt egy helyre, melyre Ellene gerjedt kegyetlen fejedelem ereje nem terjedhetett el.
S mert Ellene gerjedt kegyetlen fejedelem elveszett, SZERETET egy reggel felkerekedett, elment egy nevezetes helyre, letelepedett, s e helyen nevelkedett. Rengeteget edzett szeretetben. Egy esetben egy kedves szerette rengeteget kereste, s szeretett gyermeket egy kedves helyen meglelte.
SZERETET felnevelkedett. Egy meleg reggelen megkeresztelkedett. Egy egyenes ember keresztelte meg. SZERETET Fejedelme Lelke SZERETETre leereszkedett, s SZERETET betelt Szent Szellemmel.
Ezennel SZERETET elkezdett egy kedves tervet. Embereket szerzett szeretetre. Rengeteg elesett embert felemelt, beteg embereket kezelt, rengeteg eledeletlen embert etetett. Kegyetlen szellemeket elkergetett, s nem eleven emberek megelevenedtek.
Egyes emberek, melyek embereket vezettek, s melyeknek nem tetszett SZERETET eredete s jelleme, keresztbe tettek, Ellene cselekedtek.
Egy este SZERETET kedves emberekkel egyetemben egy teremben evett, kenyeret vett s ezt rebegte: "Egyetek, e testem eledel, mely szeretetem jele, nektek rendeltem."
S ezennel egy nemes fejezet keletkezett: felejthetetlen SZERETET fejezete.
SZERETET elment egy nevezetes Kertbe, s egy percre elmerengett. Lelke elnehezedett, keservesen szenvedett. SZERETET kezdetben ellenkezett: "Kedvesem, vedd el e rettenetes kelyhet." De egyszerre ebbe beleegyezett, s ezt rebegte szeretetteljesen: "Legyen meg e kedves terved velem." Erre szent szellemek jelentek meg s SZERETET mellett cselekedtek.
De Vele ment kedves emberek elszenderedtek mellette. S egyszerre kertbe termett egy kedves embere, mely SZERETETet megleste, s rengeteg kegyetlen embert vezetett el e helyre. E kert megtelt kegyetlen emberekkel s SZERETETtel egyetemben elmentek egy kegyetlen negyedes fejedelemhez, mely SZERETETet nem lelte kegyetlennek, de megverette. Reggel elmentek egy jeles emberhez, de ez sem lelte SZERETETet kegyetlennek. Elvezettette egy helyre s rengeteg embernek ezt zengte: "Mely embert engedjem el? E helyes embert? E fegyencet?" "Ne ezt engedd el, e fegyencet engedd el." "Mely cselekedetet tegyem e helyes emberrel?" Emberek serege SZERETETre ezt kerepelte: "Keresztre vele! Keresztre vele!"
Ezennel e helytelen ember egy fegyenc helyett SZERETETet rendelte keresztre.
S mert SZERETET keresztre rendeltetett, rettenetesen szenvedett. Egy "kegyetlen" embert keresztre szegeztek. SZERETET ezt rebegte : "Kedvesem, kegyelmezz ezen embereknek."
SZERETET mellett egy fegyenc, mely kereszten szenvedett, megjegyezte: "Ez ember nem cselekedett helytelent". Ezt rebegte Szeretetnek: "Szeretet, ne feledj el engem" Szeretet megjegyezte: "Velem leszel egy kedves helyen"
SZERETET elrebegte: "Beteljesedett! Kedvesem, kezedbe teszem le lelkem.".Teste elernyedt. Egy jeles ember e szent testet levetette s eltemettette.
De egy reggel SZERETET megelevenedett, rengeteg embernek megjelent. Elrendelte: Menjetek, kereszteljetek meg embereket, neveljetek embereket szeretetre, nevelkedjetek szeretetben. Elmegyek de nem feledlek el, veletek leszek, s egyszer Mennybe veszlek benneteket, kebelemen lesztek.
SZERETET egy helyen felemelkedett, s Mennybe ment. Ezzel SZERETET terve beteljesedett. E szent tettekkel emberseregeket mentett meg, kegyetlen szellemfejedelmet leteperte, "ketrecbe" rekesztette, s ezennel e kegyetlen szellemfejedelem meggebedt s ereje elveszett.
Gyere el SZERETET !
(forrás: internet)
forrás: internet

94. Nyaralás 1.

Ebben az évben az "Ismerd meg közvetlen környezetedet!" mozgalom keretében nyaralunk :) A kiinduló bázis mindig az otthon - szállásköltség kipipálva :)
Ma reggel jól kialudtuk magunkat :o), és csodálatos napsütésben indultunk Visegrád felé. Első uticélunk a bobpálya volt - gondoltuk: így hétköznap legalább nem kell sorakozni. Hogy mi mekkorát tévedtünk! Ugyanis az osztálykirándulások időszakában vagyunk. Nem baj, röpke fél órás sorbanállás után élvezhettük a száguldás örömét.
Éppen, mire a 6-os bérletet elhasználtuk, jött egy csúnya szürke felhő, és csak a kocsi közelsége mentett meg bennünket attól, hogy bőrig ázzunk.
Nem keseredtünk el, elindultunk következő uticélunk, a Budakeszi Vadaspark felé, és reménykedtünk, hogy ott már újra napsütés vár minket.
Útközben láttunk egy gyönyörű fasort, muszáj volt fényképezni :)
A Duna-part is nagyon kellette magát, de folyamatosan csepergett az eső, így nem álltam meg :(
Átmentünk Esztergomon, nem sokkal előttünk lehetett a felhőszakadás, a kép is elég borúsra sikerült.
Sajnos, mire megtaláltuk a vadasparkot, egyenletes szürkeség volt felettünk, hűvös, barátságtalan lett az idő. Így megszavaztuk, hogy menjünk inkább shoppingolni :)
Estére az esős idő ellenére megállapítottuk: szép nap volt :)))