Nem akarom ismételni önmagam, de teszem: ez egy szép nap volt!
Fotó nincs, mivel a fényképezőgépünk nem vízálló, és ma itt voltunk.
Csak egyetlen sztori máról:
Bátor anyuka voltam, és 183 cm-es "kis"fiammal együtt elindultam csúszdázni, a "fekete lyuk"-at választva. Persze nyafogtam egy sort, hogy félek, hadd érezze férfinak magát :o)
Ő csúszott először, utána én. Valahogy nem a megfelelő helyzetet választottam, mert a fekete lyukba csusszanva nem gyorsultam, hanem lassultam, majd teljesen leálltam: letapadt a fenekem :) Rák-szerű mozdulatokkal próbáltam tovább haladni. Ez a leállás még egyszer megismétlődött, ekkor már tényleg féltem, mikor érkezik a nyakamba a következő csúszkáló... Mikor végre leértem, fiam a következőkkel fogadott:
- Hol voltál ennyi ideig? Már elképzeltem magamban, amint a tök sötétben 10 körömmel kapaszkodva próbálsz visszamászni a kiindulóponthoz...
Persze utána még 5-ször csúsztam, sikeresen :))) Az utolsó próbálkozásnál 15,8 km/h sebességet értem el - merthogy ezt is mérik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a látogatásodat!
Danke für Deinem Besuch!