16. Értéktelen ajándék...

Ha valaki megkérdezné tőlem, emlékeim szerint melyik volt a legszebb karácsonyi ajándék, amit az évek során kaptam, nem kellene sokáig gondolkodnom. Két dolog jutna azonnal az eszembe, két ajándék, ami talán mindenki szemében értéktelennek minősülne, nekem azonban a legszebb karácsonyi ajándékok mindmáig. Az egyik 5 darab biciklilámpa-égő volt, a másik egy gyufásdoboz, benne sok apró papírfecni.

Férjemmel az első közös karácsonyunk még az udvarlás idején volt. Kollégiumban laktunk mindketten, s úgy döntöttünk, nálam állítunk karácsonyfát – a lány szobatársak jobban tűrik az ilyen „szentimentális dolgokat”, mint a fiúk. Szentestére mindketten hazamentünk szülőkhöz, ezért előtte pár nappal ünnepeltünk együtt. Aprócska fát vettünk, papírdíszekkel, néhány pici üveggömbbel díszítettük. Az íróasztal sarkára állítottuk, mögötte volt az olvasólámpa, amit bevontam rózsaszín selyempapírral, ez helyettesítette a karácsonyi égősort. Nagyon örültünk az első közös fánknak. Aztán ő visszatért a fiúkoliba, de másnap reggel már korán újra nálam volt. Sietett, mert ajándékot hozott: 5 db biciklilámpa-égőt drótdarabokkal összeforrasztott, került rá egy ócska dugó is, igazi égősor volt! Amit az éjjel saját kezével nekem készített, mivel látta rajtam, hogy szeretnék égőket a fára. Szobatársnőm rúzsát vettem kölcsön, bekentem vele az égőket pirosra.

Azóta igazi, bolti égősorunk van, de azt az elsőt, ami szinte hulladékból készült, nem tudja felülmúlni semmi sem.

A másik ajándékot a lányomtól kaptam. November környékén megkérdezte tőlem, mit szeretnék karácsonyra, és én azt feleltem: hogy jól tanuljon. Harmadikos lehetett akkor. Karácsonykor a fa alatt egy aranypapírba csomagolt gyufásdobozt találtam, benne sok-sok papírfecni, mindegyiken egy-egy ötös. Megkaptam ajándékba az összes ötösét, amit a félév folyamán szerzett. Talán mindenkinek egyértelmű a folytatást: sírtam örömömben.

Hogy miért meséltem ezt most el? Még van néhány nap karácsonyig. Még nem késő. Ha rászánunk egy fél órát, és végiggondoljuk, mi az, amit a párunk, a szüleink, a gyermekeink szemében láttunk az év folyamán, talán még elkészülhetünk valami értéktelen ajándékkal. Hogy ezáltal azt adhassuk, ami a legértékesebb: figyelmet, törődést, szeretetet.