56. Böjt

A katolikus liturgia szerint a Húsvét előtti 40 nap – mely hamvazószerdával kezdődik – a nagyböjt ideje. Az emberek nem esznek húst, és két napon – hamvazószerdán és nagypénteken – szigorú böjt van, csak háromszor szabad enni, és egyszer szabad jóllakni.

Hogyan alakult ki ez a szokás? Egyesek szerint ez is egy „úri huncutság”, a középkorban a gazdagok nagyon tartottak a szegények elégedetlenkedésétől, a lázadásoktól. Mivel tavaszra már elfogytak a tartalékok, kitalálták a 40 napos böjtöt. Így nem lehetett panaszkodni a szűkös élelemre, hiszen kötelezővé vált.

A másik elképzelés szerint a tudomány emberei már régen felfedezték a „tavaszi fáradság” okát. Egész télen az ember elnehezedik; a kevés mozgás, a zsíros ételek, a vitaminok hiánya, a hosszú sötétség megterheli szervezetünket. Így a tavasz kezdetén jót tesz a böjt. A szervezetből kiürülhetnek a salakanyagok, felfrissül; a tavaszi napsugarak erősítenek, a friss zöldségek gyümölcsök könnyebben emésztődnek, a természettel együtt az ember is újjászületik.

Nem tudom, hogyan alakult ki ez a szokás, de azt tudom, hogy a Biblia is említi, fontosnak tartja a böjtöt. Persze nem ilyen időszakosan, hanem lelki szükségleteinknek megfelelően, akár folyamatosan is. Ez nem azt jelenti, hogy soha ne együnk, a böjt nem fogyókúra, nem önsanyargatás. A böjt célja az, hogy saját magunk helyett valaki más kerüljön előtérbe, hogy javuljon a kapcsolatunk Istennel és embertársainkkal.

Azt hiszem, ebben a megfogalmazásban nézve mindannyiunkra ráfér egy kis böjtölés. Hiszen a ma emberének legfontosabb az „én”. Én legyek jól táplált, én legyek elismert, engem hallgassanak meg. Egy-egy történetet ha elmesélünk, azt emeljük ki, mit tettem, mit mondtam én. Szinte nincs is időnk mással foglalkozni, csak magunkkal. Erre serkentenek a reklámok, erre tanítanak a különböző tréningek.

A Biblia tanítása ezzel teljesen ellentétes. Figyelj másokra, segíts másokon, etesd az éhezőt, ruházd fel a nincstelent. Hogyan fordíthatjuk le ezt a XXI. század emberének? Legyen időd a párodra, a gyermekedre! Ha hazaérsz, hallgasd meg, amit mesél! Figyelj rá, szánj rá – csak rá – időt! A munkahelyeden segítsd a többieket! Próbálj csapatot kialakítani, egy közösséget, ahol mindenki, te is jól érezheted magad. Próbálj mosolyogni akkor is, ha valaki megbántott, ne rúgj bele az első emberbe, aki ilyenkor az utadba akad. Maradj csendben, akkor is, ha visszavághatnál, ezzel esetleg maradandó lelki sebet okozva. Szeresd embertársaidat! Maradjon szabad a vasárnapod, hogy legyen időd Istenre is. Ne vasárnap akard bepótolni az egész hét mulasztásait, legyen az az Úr napja!

Ha ezeket betartjuk, ha erre törekszünk, helyreáll az egyensúly, és érdekes módon, elkezdjük jobban érezni magunkat. Örülni tudunk az apró dolgoknak, észrevesszük a természet szépségeit, visszamosolyognak ránk a környezetünkben élők, és megérezzük, hogy „ránk mosolyog az égből az Úr”.