Túrmezei Erzsébet
ÉS ÁLDALAK, HOGY A BIMBÓ ELFAGYOTT
Láttam a bimbót és hittem a virágban.
Láttam a szikrát és hittem a lángban.
Hasadt a bimbó, kinyílt a virág.
Éledt a szikra, felcsapott a láng.
És velük nyílt és lángolt hitem,
Ó, a hegyet tengerbe merítem!
Nincsenek korlátok és messzeségek!
Égnek a lángok! Hiszek! Én is égek!
De most a bimbó... korán elfagyott,
Kihunyt a szikra... sötétben hagyott.
És hitem is... elfagyott vele
és kialudt és elhagyott vele?
Vagy bimbó nélkül higgyek a virágban?
És szikra nélkül is higgyek a lángban?
Járni tanuljak zúgó tengeren?...
Nem látok mást... csak Téged, Mesterem...
Csak Téged, az egyetlent, a nagyot!
...És áldalak, hogy a bimbó elfagyott
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a látogatásodat!
Danke für Deinem Besuch!