29. Altató

Úgy alakult az életem, hogy az elmúlt hetekben elég sok időt kellett orvosi rendelők várótermében töltenem. Az ott akaratlanul is kihallgatott beszélgetésekből megértettem, hogy miért gumicsont a médiában a hazai gyógyszerhelyzet. Számomra megdöbbentő volt a felfedezés, hogy a magyar társadalom egy része gyógyszereken él. Ráadásul a várakozó betegek tudják „gyógyítani” egymást, fejből sorolják a tünetek kezelésére szóba jöhető gyógyszereket, azok hatását és mellékhatásait, az árakat és a támogatás mértékét.

Több várakozótól elhangzott panaszként, hogy „rosszul alszom, nem tudok elaludni, csak forgolódom álmatlanul”. Mivel én sem vagyok jobb, mint embertársaim, nekem is egyből eszembe jutott erre a problémára egy nagyon jó gyógyszer. A mai gyógyszerárak mellett igazán kedvező áron lehet hozzájutni, és tapasztalatból állíthatom, hogy semmilyen mellékhatása nincs, a kockázata is legfeljebb annyi, hogy rászokik az ember. Ebben az esetben viszont a kialakuló gyógyszerfüggőség nem káros, hanem kimondottan hasznos.

Bevallom, a rendelőben nem mertem előhozakodni vele, most azonban közkinccsé teszem. Nem az én találmányom, én is tanácsként hallottam, Bódás Jánostól:

Nem fogysz ki barátom a panaszból,

hogy altató nélkül el nem alszol

és amíg a sok tablettát szeded,

észrevétlen magadat mérgezed.

Sokkal jobb szer az, amit én tudok

(s igazolhatják tudós doktorok)

kéznél van mindig, pénzbe sem kerül,

de tőle szív, lélek elszenderül.

Csodaszer ez, nálam mindig hatott,

esténként te is kipróbálhatod:

imádkozzál! Mondd el mi bánt, mi fáj,

s mint repülőgépről nézve a táj

kitárul, te is tárd ki magadat

az Úr előtt, mondj el mindent neki,

a bűnödet, mi lelked égeti,

a hálát, mivel Néki tartozol,

s észre sem veszed, míg imádkozol:

Isten békéje a szívedre száll,

S már alszol, mire Áment mondanál.