* M. Kovács László baptista lelkipásztor gondolatai
Elhangzott tegnap az imaházban. Elkértem, mert szerettem volna megosztani veletek is. :) - Itt is köszönöm, hogy megkaphattam!
**************
Szilveszter...
Sokaknak önfeledt szórakozás a barátokkal: Hadd felejtsem el a rosszat!
Egész évben fegyelmezettnek, összeszedettnek kellett lennem. Hadd igyak már meg
én is néhány konyakot, pohár pezsgőt! Hadd vegyek már fel én is egy idétlen
sipkát! Hadd trombitáljam már ki magamból én is a sok feszültséget, ami az
egész év során felgyülemlett bennem! Holnap majd kialszom magam, holnapután meg
úgyis minden kezdődik elölről.
Mások számára a Szilveszter is munkanap. Hisz ma
is kell hogy égjen a villany, hogy legyen gáz és legyen kenyér az asztalon.. Ma
is születnek és halnak meg emberek. Ma is történnek balesetek. Kell, hogy
legyenek olyanok, akik ma nem papírtrombitát fújnak, hanem keményen dolgoznak,
- úgy mint más hétköznap.
A hívő emberek, mint egy jó vállalati főkönyvelő,
mérleget készítenek: Nyereség - veszteség, áldások - hitpróbák, pluszok -
mínuszok… A végösszegtől függően hála, elégedettség, illetve önvád, bűnbánat és
remélhetőleg feloldozás.
Ahogy mindezt végiggondolom, felvetődik bennem egy
furcsa kérdés: Mit csinál Isten Szilveszterkor? - Semmi különöset - mondom is
rá hirtelen a választ. Hiszen Őt nem lehet az idő kereti közé szorítani. Neki
Szilveszter semmiben sem különbözik Katalintól, Erzsébettől, Sándortól,
Józseftől, Benedektől. Ő felette áll az időnek.
Aztán elkezdek vitatkozni
magammal: Azért ez így nem teljesen igaz. Nem igaz, hogy Isten fényévek
magasságából, lenéző fölénnyel szemléli kicsinyes szilveszteri játékainkat. A
Biblia fényében számomra sokkal valóságosabb az az istenkép, amely József
Attila verséből rajzolódik ki:
“Hogyha golyóznak a gyerekek,
Az Isten köztük
ott ténfereg.
S ha egy a szemét nagyra nyitja,
Golyóját ő lyukba gurítja.”
Karácsony
óta ez nem istenkáromlás, hanem evangélium. Nem csak azért, mert a gyermek
Istenfiúról bátran feltételezhetjük, hogy valóban együtt golyózott a
pajtásaival. Hanem, mert a Szentírás azt tanítja, hogy a Mindenható nincs távol
egyikünktől sem.
Mit csinál tehát Isten Szilveszterkor? Közöttünk ténfereg. A
trombitálónak nem azt mondja, hogy nevetséges vagy, hanem, hogy adj nekem is
egy trombitát. Közben pedig beszélgessünk. Mert szeretnélek meggyőzni arról,
hogy a problémákat nem kitrombitálni kell, hanem megoldani, és ha akarod,
segítek. A Szilveszterkor is dolgozónak nem azt mondja; jaj, de sajnállak, hogy
nem lehetsz a barátaiddal. Hanem azt, hogy ha akarod, akkor itt leszek veled,
és hidd el, nem fogod azt érezni, hogy valamiből kimaradtál. A mérlegkészítőnek
pedig azt mondja, hogy ha akarod, akkor segítek számot vetni, újra számolni.
Mert nem jól számoltál. Látod itt ezt a csúnya nagy számot: -1 562 128? Én ezt
most áthúzom, és ide írom, hogy 0. Hogy miért? Mert megtehetem. Csak arra
kérlek, hogy holnapután, ha valakinél azt látod, hogy -15, akkor te is húzd át
és írj nullát! Hogy miért? Hát csak azért, mert megteheted.
